Jó ideje nem írtam már. Nem volt mit. Pontosabban nem volt elegendő egy terjedelmesebb íráshoz. Erre a blogra pedig igyekszem nem pár soros like-vadász írásokat kirakni. Mára viszont úgy gondlom elegendő tartalom gyűlt össze. nem egy témáról az igaz, de szerintem így is jó lesz.

Mivel is kezdhetnénk egy főleg politikával foglalkozó blogon az írást, mint az elnökválasztással. Ez egy fontos dolog. Bár valóban kevesebb a jogköre, mint a kormányfőnek, de mégis ő az „Első ember!”

Ő jelképezi az országot. Mit ne mondjak, a jelenlegi nem épp a legszebb színben tüntette fel Szerbiát, és benn mindenkit. Igen, minket, magyarokat is, és igen, a baloldalt is. Sokszor hangsúlyoztam már, egy ország olyan amilyenek a polgárai. Most lehet hőbörögni, hogy de én nem vagyok olyan, mint Tomo papa. Lehet, hogy nem, de nem is tettél meg mindent annak érdekében, hogy másként álljanak a dolgok. Mindig lehet egy kicsivel többet tenni, egy kicsivel előrébb lépni.

De ez jellemző a mai szerbiai gondolkodásra. Mindenki mástól várja a javulást. Siránkozás az megy, de tenni csak kevesen tesznek. Jó példa erre az, aki sír a sorsa miatt, de pl. szavazni nem megy el. Hát kérem, ha már demokráciában élünk (igen a demokrácia ilyen is lehet), akkor használjuk már ki. Olyan vélemény is van, miszerint választásokkal nem fog semmi javulni. Hát, amíg ilyen pesszimista az ember addig nem is. Elég megnézni a legutóbbi szavazás eredményeit. A jelenleg hatalmon lévő bűnbandának csak relatív többsége van. Ha azok, akik otthon maradtak, saját sorsukon siránkozva, elmentek volna szavazni, akkor nem ezek a senkiháziak irányítanák az országot. Elhihetik nekem, a nemzeti érzelműek elmentek. Fanatikusként tudom milyenek ezek. Ergo azok maradtak otthon, akik demokratikusabbak, békésebbek, akik nem vucskóra szavaztak volna. Van egy mondás: „Demokráciában, aki nem szavaz, az a győztesre szavaz!” Akkor hát ki is választotta meg ezt a bandát? Nyitva hagyom a kérdést, tessék rajta elgondolkodni.

Az utóbbi időben sokat hallottam, hogy az ellenzék csak ígérget, de még semmit nem tett le az asztalra. Ezt főleg a vmsz-es nemzetárulók mondogatják. Viszont azt is mondják, más alkalmakkor, hogy ők azért álltak be a hatalmi sorba, mert ellenzékben nem lehet semmit elérni. Na álljunk csak meg. Itt valami paradoxon van. Hogy is várják el, hogy az ellenzék mutasson valamit, ha ők is elismerik, hogy nem lehet? Az MM alakulása óta ellenzékben van, esélyük sem volt bizonyítani. A vmsz meg mióta hatalmon van, csak visszafelé fejlődünk. Persze volt főhajtás, meg proszperitati. Na ja, csak úgy az egész magyarság fogy, és ellehetetlenül. Ez nekem olyan, mintha a vmsz dob pár aranyhalat abba a tóba, amiből a haladók épp elszivattyúzzák a vizet. A főhajtáshoz pedig idéznék a Saul fia című filmből: „Elárultad az élőket a holtakért…”

Na de mi is van az ellenzékkel? Maga az ellenzék léte is érdekes. Mert ugye egy országnak az a jó ha konstruktív ellenzéke van, aki együtt tud működni a hatalommal. Igen ám, de ehhez olyan hatalom kell, akivel együtt lehet működni. De maga az ellenzék létezésének oka is már akadályozza az együttműködést. Azért kell az ellenzék, hogy ellensúlyozza a hatalmat. Ez persze ideális esetben működőképes. De itt is meglátszik, hogy a demokrácia is egy utópia. Pont, mint minden más politikai ideológia. Mert hát ideális az lenne, hogy jobb- és balközép illetve centralista pártok alkossák a parlamentet. Így szépen el lehet düllőzni, lehet fejlődni, mert senki nem csúszik a szélsőségbe. Az egész végül is úgy működik, mintha egy nagy párt lenne, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, mindenkit meghallgatnak és ezután a legjobb ötletet támogatják. De így már meg is szűnik a hatalom és az ellenzék közötti vonal. Tehát az ideális demokrácia elérésével megszűnne az amit most demokráciának tartunk. Persze ez lehetetlen. Mindig jön valaki ki a szélsőségbe csúszik. Általában ez vagy erős jobbratolódás, vagy a gazdasági egyenlőtlenség, amire válaszul megjelenik a szélsőbal. Az ellenzék pedig sokszor nem a nép érdekeit nézi, és a „csak azért is” elv alapján ellenszegül a hatalomnak. Erre jó példa a magyar szocialisták vezetősége. Pl. Gyurcsány (függetlenül attól, hogy már nem az MSZP tagja, még példának jó). Ő ugyanis anno elutasította a kettős állampolgárságot, most meg befogadja a bevándorlókat (és a kisszámú valódi menekültet), csak azért, hogy pár jó pontot szerezzen.

Egyszóval, az ellenzék sajnos sokszor több kárt okoz mind hasznot.

Viszont most Szerbiában megmozdult valami. Az ellenzék, ha nem is egységes, de legalább a közös célért egymásmellé álltak. Ilyet már egyszer láttunk. Gyerek voltam, de én is ott voltam az utcán. Síppal, táblával. Ott mentünk a menetben. Az egész ország egy nagy tömeg volt. Akkor győztünk. remélem most is sikerül. Maga már az is előrelépés, hogy a legnagyobb ellenzéki jelöltek előrebocsátották, a második körben mind beállnak az ellenzéki jelölt mögé. A cél a fontos, legyőzni a csetnikeket és a talpnyalóikat.

Aztán ott van még a Jóreggeltvajdaság nevű szennycsatorna. Meg kell emlékeznem róluk. Szegénykék olyan hevesen próbálják védeni a pásztorukat, hogy az már röhejes. Legtöbb vádaskodásuk pont hogy a vmsz-re illik és nem az MM-re vagy az egész ellenzékre. Az meg hogy próbálják mosni a bűnösöket, és fehér ruhába öltöztetni vucskót, gyomorforgató. Emberek százezreinek keserítették meg az elmúlt negyed évszázadot, erre ezek a rohadékok védik őket. Hogy is van a Nemzeti dalban?

„Sehonnai bitang ember,
ki, most ha kell, halni nem mer!
Kinek drágább rongy élete,
mint a haza becsülete!”

Hát így van ez. Nekik fontosabb a bársonyszék, mint a nemzetük, népük.  Nem az a baj, hogy szövetkeztek a többségi nemzettel, hanem hogy melyik részével. Csak tudnám, hogy néznek tükörbe? Vajon elhiszik, amit leírtak? Még jó hogy egy részük álnéven ír, mert így nem köpik le őket az utcán. Mielőtt bármelyik zsebes, pap, vagy alkoholista képtáras rágalmazna: én sem a valódi nevem írom a cikkeim alá. De mindenki tudja, ki vagyok, a lenti név csak egy becenév, amit szeretek. De nem bujkáltam, nem bujkálok, és nem is fogok bujkálni!

Sok mindent tudnék most még írni, de ahogy elnézem ez is elég lesz. Elnézést az itt-ott erős szavakért, de oda jutottunk, hogy erős szavakra, és erős tettekre van szükség! Mindenki szavára és tettére szükség van!

Tisztelettel:

Red_Doki

u.i.: Ami még ide kívánkozik. Ma láttam egy bojkottra felszólító vörös kiáltványt. Az egyik szerbiai kommunista csoport osztotta meg. Szerintem ők a múltban élnek, és nem méltók arra, hogy a mai világban foglalkozzunk egyáltalán azzal, amit javasoltak. A bojkottal csak rontanánk a helyzetünkön. Elhatárolódok tőlük, és mindenkitől, aki bojkottot emleget.