Május elseje elmúlt, TITO meghalt.
Mint baloldali, politikával foglalkozó blog, meg kellett volna emlékeznünk a munka-, munkások ünnepéről. Viszont én olyan vagyok, hogy ha nincs mit ünnepelni, akkor szimpla szokásból nem ünneplek. Így a blogon sem jelent meg semmiféle „Éljen május elseje!” meg hasonló. Gyászbeszédet meg nem volt kedvem írogatni, mikor a potya szabadnapot a barátaimmal és családommal is tölthettem.
Mert hát ünnepelni nincs okunk. A munkát, a munkánk eredményeit, és a munkásokat kellene ünnepelnünk. Csak hát jórészt egyik sincs. Munka kevés van, ami van, azt nem fizetik meg. Eredménye, ha van is a munkának, a dolgozók nem igen érzik. Munkás meg nincs. Dolgozók vannak, akik robotszerűen elvégzik a rájuk bízott feladatot. A munkás tudni illik nem ilyen. A munkás büszke arra, amit csinál. Tisztességesen, becsülettel dolgozik, és örül, ha elismerik a munkáját. Mert akinek nem ismerik el a munkáját, az nem érezheti magát igazán munkásnak, csupán rabszolgának. Gondolkodjon el a kedves olvasó, hogy mikor végezte szívvel lélekkel a munkáját, mikor volt hajlandó még egy picivel többet tenni azért, hogy jobb legyen? És ugyanakkor mikor becsülték meg érte, ha valódi munkásként viselkedett? Régen, igaz? Itt a baj. A dolgozók nem kapják meg ami nekik jár, ezért ők sem viselkednek munkásként. Ez a spirál pedig lefelé vezet. Itt jön a képbe a munkások másik ismertető jele. A munkás harcol! Harcol az igazáért, harcol a becsületéért, harcol a jogaiért, amiket elődeitől örökölt. Nagyon jó példák erre németországi kollégáim. Ők az ipari forradalom idején végbement folyamatok alatt, a munkások állttal kiharcolt jogokhoz ragaszkodnak. Többször hallottam őket pont az ipari forradalommal példálózni. Úgy tartják, hogy amit elődeik kiharcoltak, azt nekik meg kell védeni. Náluk a reggeli és ebédszünet szent. Nálunk? Örülsz, ha van időd enni. Náluk a munkaidő szent. Nálunk meg a túlórázás. Náluk a munkásokat kifizetik. Nálunk….. Sőt nálunk az a jó munkás, aki mindent háttérbe szorít a munkájáért, nyal, eltipor másokat. Az, aki pedig becsülettel dolgozik, a jogos pihenőidőt betartja, a kötelező biztonsági intézkedéseket betartja, és 8 óra után haza akar menni a családjához lúzer, munkakerülő.
Az én véleményem az, 8 órás munkaidőben az ember dolgozzon becsülettel, de ami jár az jár (ebédszünet, védőfelszerelés, emberhez méltó munkakörülmények). Na asszem erről ennyit.
A másik dolog, amit megemlítenék, az TITO. Lehet szeretni nem szeretni, de egyet a szerbiai baloldalnak el kellene fogadni. Meghalt. Emlékezni kell rá, tanulni a hibáiból, jó ötleteit továbbvinni, de ne akarjuk „feltámasztani”. Az egyik legnagyobb bajunk, hogy még mindig a baloldal jókora része a múltban él. Ahelyett, hogy a mai világ kérdéseire adnának megfelelő, modern mégis a baloldali eszméken alapuló választ, ők a régi dogmatikus nótát fúják. Erre jó példa volt, a választások előtt az egyik közösségi portálon megjelent, a választásokat bojkottálására felszólító kép. Indoklás: mert egyik jelölt sem olyan, mint TITO és nem képviselik a JSzSzK szellemi örökségét. Bah… Erről beszélek. Új idők jöttek, új emberek kellenek. Emlékezni kell a múltra, tanulni belőle, de új házat kell építeni a régi romjain, nem a régi romokat lakhatóvá tenni.
Még egy dolog. Kitartás a szerbiai tüntetőknek. Ne hagyjátok magatokat becsapni ígérgetéssel. Amíg ez a vezető gárda van hatalmon, addig jobb nem lesz. Most ha adnak is valamit, amint a tüntetések alábbhagynak, ismét elveszik. Akkor pedig még nehezebb lesz küzdeni.
Tisztelettel: Red_Doki
u.i.: Kicsit talán szedett-vedett eme írásom, de a téma elég bosszantó számomra, mármint a dolgozó emberek magukba roskadása, önsajnálata, . Ezért nem volt türelmem jobban kifejteni gondolataimat. Bár sok beszédnek meg sok az alja.
