Sokaktól hallom, minek pattog ez itt az ünnepjével, ma már ez nem ünnep, nem is élt még akkor, nincs is már Jugoszlávia.

Én erre csak egy példát tudok hozni. Augusztus 20. Minden évben ünneplem, megemlékezem a nemzetem nagyjairól, és a magyar államalapításról. Pedig nem éltem István királyunk korában. Az az akkor létrehozott ország sem létezik már.Volt idő mikor szinte nem is létezett Magyarország, és mások uralkodtak rajta. Most meg nem is Magyarországon élek. De büszke vagyok a nemzetem tudományos és művészeti eredményeire, azokra a nemzettársaimra akik előre vitték a nemzetet és/vagy az emberiséget. Magyar vagyok. Tehát az én ünnepem is Augusztus 20.

November 29.-én pedig azokra az emberekre emlékszem akik nem sopánkodtak panaszkodtak, hogy de rossz nekik. Nem, hanem felálltak és kockára tették az életüket azért, hogy felszabadítsák az országukat, és megvédjék azokat akik gyengék és védtelenek voltak. Egyszerű parasztok, munkások, diákok, tanárok, papok, más tanult és tanulatlan emberek. Ezrek adták az életüket egy eszméért, egy jobb világ reményében. Együtt tették, tízezrek. Egy olyan ellenség ellen, akiktől az egész világ remegett.

Én rájuk emlékezem, a harcosokra, akik számomra hősök voltak. Mondhatnak ma a politikusaink bármit. Sározhatják őket ahogy akarják, de '90-óta az összes politikus nem tett annyit az ország népeiért mint akárcsak egy partizán is a világháború alatt.

Ki az manapság aki képes arra, hogy feláldozzon mindent másokért? Mindenki csak panaszkodik, hogy milyen rossz neki. Utálkozik, másokra keni a felelősséget. A második világháború alatt a partizánoknak sokkal nagyobb problémákkal kellett szembenézni mint most a fiataloknak.

Én ezért ünneplem november 29.-ét. Mert megadja a reményt, hogy talán még lesz egy olyan kor amikor nem a saját aprócska problémáinkon fogunk sopánkodni, hanem hajlandóak leszünk társadalomban gondolkodni. Mikor megértjük, hogy nem egyének vagyunk, hanem egy nép, és bármit teszünk, az másokra is hatással van. A sült galamb várás helyett cselekedni kell. Persze jönnek mindig a kishitűek, hogy mit tehet egy ember. Én erre azt mondom, a népfelszabadító háborút is emberek vívták, tízezernyi ember tettei adódtak össze...