„Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!” – Antóniusz gyászbeszéde

Folytathatnám a beszédet, kicserélve a szereplőket maiakra… De inkább saját szavaimmal írom le mit is gondolok, miként emlékezek.

Fidel elvtárs meghalt. Utolsóként a nagy öregek közül. A baloldal újabb oszlopa dőlt el. Ám ez a baloldal reménykedik, hogy életművéből tanulva új oszlopok magasodnak emelkednek majd a régi helyére. Életében rengetegen szerették. Sokaknak, sokunknak élete, munkássága, ha nem is teljes egészében, de nagyrészt követendő példa. Kuba XX. századi történelme, rengeteg tanulsággal szolgálhat a XXI. századi baloldalnak. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy sokan bírálták is. Most, hogy elhunyt, a fél világ azt találgatja, hogyan is emlékezzen rá.
Had próbáljam meg magam is értékelni.
Szerintem Fidel elsősorban Ember volt. Annak minden jó és rossz tulajdonságával. Csakhogy a híres vagy éppen hírhedt embereket átok sújtja. Méghozzá az, hogy az emberek hajlamosak csupán néhány cselekedetük vagy tulajdonságuk alapján megítélni őket. Lényegében az emberek minden embertársukat így osztályozzák. Mindenkinek megvan a maga értékrendje. Ha találkozik valakivel, ez az értékrend alapján ítéli meg. gondoljunk csak bele, legjobb barátainknak hány rossz tulajdonságát ismerjük. Mégis hajlamosak vagyunk eltekinteni ezektől, mert jó tulajdonságaik fontosabbak nekünk. Viszont vannak olyan emberek, akik ellenszenvesnek találják a mi barátainkat, mert az ő értékrendjük más mint a miénk. Most viszont az is eszünkbe juthat, hogy ugyanígy vannak emberek, akiknek mi nem passzolunk az értékrendjéhez. Én tisztában vagyok vele, hogy az én cselekedeteim, életvitelem is sokaknál nem elfogadható. Szóval akkor induljunk ki ebből, vizsgáljuk ezek alapján Fidelt.

Nézzük, mit mond róla a nyugat.

„Diktátor!” Igen, az volt. Csakhogy maga a szó nem feltétlen jelent rosszat. Nyugaton persze elnyomó zsarnokot azonosítanak vele. Valóban korlátozta a szabadságjogokat. De tényleg akkora baj ez? Tényleg ez a legfontosabb az életben? Vagy csupán a nyugatnak nem tetszett, hogy propagandáját nem szajkózhatta a kubaiak fülébe egész nap? (Kaptak helyette államit.) Tény hogy nem elhanyagolható, és alapvető emberi ösztön a szabadságvágy, de valóban mindent fel kell adni pl. a szólásszabadságért? Főleg, hogy aztán a szélsőjobb uszításra használja? Hogy szabadon cigányozhasson, zsidózhasson stb., és közben a szólásszabadsággal védekezzen? Persze, a szólásszabadságnak van jó oldala is, de nem szabad elfelejteni, hogy kétélű fegyver.

„Népe nyomorgott.” Hát ez talán nem annyira az ő bűne. Amerikai embargó miatt nagyon alacsony az export. Egy hatalmas piac ott van egy karnyújtásnyira, de mégsem érhetik el. Amerika folyamatosan a kubai gazdaság megtörésén fáradozott. Ettől eltekintve, valószínűleg volna mit reformálni a kubai gazdasági modellen, de nem hinném, hogy a nyugati típusú kapitalizmus volna a legjobb alternatíva.

De miért is utálja Amerika ennyire Fidelt.
Először is a baloldali eszme, ahol a dolgozó van a központban, és az ipar a munkásokért van, ellentétes a pénzközpontú, magánérdekeket pártoló amerikai gondolkodással. Másodsorban az ideológiai ellentéteknél sokkal kézzelfoghatóbb okai vannak. Fidel sokáig nem volt Kommunista. A baloldalhoz húzott, de ő sem tartotta magát kommunistának. Aztán mikor átvette a hatalmat, elkezdte az ország rendbetételét. Viszont szó sem volt teljes körű államosításról. A Szovjetunió olcsó kőolajat ajánlott Kubának. Viszont az amerikai finomítók nem voltak hajlandóak azt feldolgozni. Ekkor kezdődött az amerikai finomítók, majd később a többi gyár államosítása. De mi is volt a cél? Az, hogy Kuba népe olcsó kőolajhoz és annak származékaihoz jusson. A nép érdeke az első. Azt kevesen tudják, hogy a földbirtokok szétosztásánál, saját családjának földjeit adta a népnek először. példát mutatva. Anyja haláláig nem bocsátott meg a fiának.

A talán legtöbbet felhozott vád a rakétaválság. Amit mindenki tud, hogy a SZU rakétákat vitt Kubába. Azt már kevesebben tudják, hogy a történet nem itt kezdődik. Sajnos a szokásos történet. Bármily furcsa, vagy épp unalmas, de ezt is az USA kezdte. Mégpedig azzal, hogy rakétákat telepített Törökországba, a fekete tenger közelébe. Mint oly sokszor a SZU lépése csupán válasz volt Amerika tetteire (ezen felül persze a SZU s megcsinálta a maga rosszcselekedet adagját, de ne fogjuk rá azt, amiért nem ő a felelős). Ilyen eset volt még pl. Nyugat Németország felvétele a NATO-ba, melyre válaszul a SZU újrakezdte a fegyverkezést. Vagy például a mostani kalinyingrádi rakétatelepítés. Oroszország az amerikaiak Európába telepített rakétáira ad választ. A nyugati propaganda persze továbbra is démonizálja  a kelete. Nem mondom, hogy a kelet szent, de a nyugati propaganda sok mindent felnagyít.
A rakétaválságot Kennedy könnyedén megoldotta. Csupán visszavonta a török rakétákat. Ezután már a Kubaiakra sem volt szükség.  Pontosan, mint ’56-ban. Amerika feláldozta Magyarországot Szuezért. A rakétaválságban Kubának és Fidelnek minimális szerep jutott. Csak a színpadot adták a színdarabhoz, meg pár statisztát. Azt is tudni kell, hogy Fidel a válság után elárulva érezte magát. Ő valóban meg akarta támadni Amerikát. Vissza akart vágni egész Latin-Amerika sanyargatásáért. Azt azért gondolom, sokan tudják, hogy az amerikai cégek jelentősen kizsákmányolták Latin-Amerikát.
Ez volt a fő indok, amiért harcolt. Felszabadítani az embereket a gazdasági elnyomás alól. Számomra ez egy fontos dolog. Bármerről is nézzük a dolgot, alig találjuk jelét a közös érdeknek. Bár kétségtelen, hogy egyes cselekedeteit ez is motiválta. Pl. politikai ellenfelek félreállítása. Az vitathatatlan, hogy sok politikai fogoly volt és van Kubában. De egyáltalán nem biztos, hogy azok az emberek tényleg hasznára válnának Kubának. Pl. Goli Otokon számos Sztálinista raboskodott. Vajon mi történt volna, ha ők átveszik a hatalmat? Akkor is ilyen sokan nosztalgiáznának Jugoszláviáról? Kétlem. Szóval, attól, hogy valaki ellenzéki, és politikai fogoly, még nem biztos, hogy nincs jó helyen. (Ezt egyénenként kellene megítélni.)

A népe szerette. Ez vitathatatlana. Sokan mégis emigráltak… Bár én azt gondolom, a többség az amerikai álmot hajszolta, ahelyett, hogy a közöset építették volna. Láthatjuk, hogyan élnek a Kubai bevándorlók túlnyomó többsége. Amerika szinte hívja őket, hogy emigráljanak, aztán meg sorsukra hagyják…
Az én szememben Fidel pozitív figura. A népéért harcolt, és bár az általa felépített rendszer sok helyen reformokra szorul, mégis sokkal szimpatikusabb, mint a lelketlen amerikai mintájú kapitalista-demokrácia.
A disznó öböli partraszállás meghiúsítása közben egy fiatal katona halálosan megsebesült. Utolsó erejével, saját vérével egy ajtóra felírt egy szót: „FIDEL”.
Szerintem sokan osztoznak a hűségében. Emellett rengeteg baloldalinak volt példakép. Mi emlékezni fogunk rá. Arra az emberre, aki sokat hibázott, gyarló emberként, mégis egész életét a népéért és a munkásmozgalomért áldozta. Én ilyennek látom őt.

Tisztelettel:
Red_Doki