Járjuk körbe az én szemszögemből :)

Bevezető – ha már blog és nem újság, akkor rendhagyóan személyesen

Azt mondják, idővel mindennek eljön az ideje. Hát most eljött ennek is, hogy újra írjak. Mert hát így a választások előtt mindenki elmondja a magáét. Ki a saját programját, ki mások hibáit fejti ki, van, aki párthovatartozásból, van, aki jó szándékból és van, ki ráér, ezért beszél, ha már más dolga nincs. Én pl. azért, mert van mondanivalóm, és úgy gondolom lesz, aki meghallgat.

Kezdeném azzal, hogy ki is vagyok. Mert biztos van, aki nem ismer, vagy nem erről az oldalamról. Esetleg valaki az elmúlt pár hónap eseményeinek tükrében ítél meg.

Szeretek politizálni. Szeretem elemezni a különböző rendszereket, a politikusok beszédei mögött keresni a valódi tartalmat, olyan oldalról is megvizsgálni, melyről sem a támogató, sem a vádló propaganda nem nézi. De nem vagyok politikus. Van politikai hovatartozásom, valahol s baloldal szélén ücsörgök. Idealista és botcsinálta ideológus vagyok.  Idealista, aki mégis tisztában van választott és ellenzett ideológiáknak is a színével, fonákjával. Tisztában vagyok azzal, hogy minden politikai eszme utópia, legyen az a politikai patkó bármely szeletének szíve csücske. Utópia a kommunizmus, a nacionalizmus, és a demokrácia nincs. Mert mindig lesznek olyanok, akiknek nem felel meg. Magamról még annyit, hogy nem vagyok pártnak tagja. Voltam. Nem szégyellem, mert akkor az jó ötletnek tűnt. Csalódtam, kiléptem. Azóta tapogatóztam, informálódtam más pártokról, volt ahova invitáltak is. Viszont nem találtam olyat ki tényleg engem képviselne, vagy amelyik munkájába bekapcsolódva én képviselhetnék másokat. És itt jutunk el a választási paradoxonhoz.

Választási paradoxonhoz – avagy melyik kezembe harapjak…

Mert hát mind írtam feljebb kommunista vagyok. Nem keményvonalas, de mégis csak kommunista. Meglepődtetek? J Ugye nem. Viszont ha megnézzük, mely listák indulnak a választásokon, akkor ott nem találtok szélső balos pártot. Balközép VSzL és az állbaloldali (inkább papír-náci) SzSzP meg hasonlók mellett nincs egy szélső balos se.  Akkor most mi lesz? Nem hiszek a demokrácia mindenhatóságában, de mint egy egyenlőségen alapuló ideológia, azért nem áll tőlem messze, így hát részt veszek benne, mennék szavazni. De kire? Mert ha ragaszkodunk az elveinkhez, akkor megáll a kezünkben a toll, üres marad a szavazólap. Ezt meg kell oldani. Elveink 22-es csapdája. Nézzük ezt kicsit meg jobban.

Mai szerbiai szélsőbal épp a rosszabbik napjait éli. Totális széthúzás van. Voltak tervek egy nagy összefogásra, de végül talán még nagyobb széthúzás lett a vége. Sajnos nincs egy olyan karizmatikus vezető, aki összefogná őket. Másrészt viszont az elmúlt 30 évben igencsak sikerült lejáratni a szélsőbalt. Főleg a magyarság között. Mára már az anyaországi jobboldal által használt fázisokat puffogtatjuk (pl. átkos, pedig azt a magyarok is a rákosi rendszerre használták főleg, a kádárira már kevésbé) és Sztálinnal egyenlőnek vesszük TITOt. Sajnos a propaganda olyan jól működött, hogy az emberekben fel sem merül, hogy esetleg máshogy lehet. Pedig aki kicsit is utánajár, az megláthatja, hogy a kommunista vezetők sem egyformák, mindnek más jó és rossz oldala volt. Még a Szovjetunió sem volt teljes fennállása alatt egyforma. Így hogyan egyenlíthetnénk ki TITOt, Lennint, Gorbacsovot, Fidelt vagy Kádárt? Sehogy. Csak sokaknak ez egyszerűbb, mert nem kell gondolkodni. Belengetnek nekik pát háborús bűncselekményt, és már véres szájjal acsarkodnak a vörösökre. Közben elfeledve saját egekbe magasztalt nemzetük bűneit, vagy a dicsőített nyugat hasonló sötét dolgait. Egy ilyen elbutított közegben nehéz is alternatívát képezni a jobboldallal szemben. Mert hát kell a szavazat, így nem állhatsz ki nyíltan, hogy te igenis komcsi vagy, mert kiutálnak, és nyakadba vágják a múlt hibáit (amikor még talán nem is éltél), de így viszont erőtlen leszel. Mert a jobboldal simán kiáll, és nemzeti baromságokkal traktálják a népet. Jó példa erre vucskó a járvány alatt. Ő, mint szerb nacionalista simán kiállt a montenegrói pópák védelmében. Megtehette, mert hát nemzeti dolog a vallás védelme. Ez a 21. században is szimpatikus sokaknak. De egy szélső balos párt nem állhatna ki és mondaná, hogy emberek talán lehetne állami vállalatokat nyitni a munkanélküliség csökkentésére olyan iparágakban, ami gazdaságos is lehetne. Mert ezzel magunkra vonnánk a nemzeti érzelműek figyelmét, és egyből előjönnének a marhaságaikkal. Amúgy szándékosan hoztam fel az állami cégeket. Sokan felróják a mai politikusoknak, főleg a hatalomnak, hogy miért nem tesznek a munkanélküliség ellen, miért nem nyílnak új gyárak. Ez nevetséges. Nem kellett a kommunizmus, hagyták, sőt segítették a rendszerváltást, de most kellenének az állami biztos munkahelyek. Bah. Ezt bezzeg nem mondták el anno a ’90-es években, hogy ez lesz? Hogy ha nyugati típusú demokrácia lesz, azzal nyugati típusú kapitalizmus is? Pontosabb, amíg nem tanuljuk meg hogyan is működik addig vadkapitalizmus? Mert a demokráciát és a kapitalizmust tanulni kell. Nálunk, ha szünetre mész, lesz aki munkakerülőnek nevez, Németországban szünetben dolgozol rád szólnak. „Amit elődeink kiharcoltak, te ne cseszd el!” Ezt nekem egy német mondta a szemembe, mikor először kint voltam és gondoltam szünetben ráér, hogy egy munkával kapcsolatos dolgot megbeszéljünk. Ők az ipari forradalom alatt megtanulták, mi nem. A szerbiai emberek nem értenek a politikához, a fiatalokat is arra tanították, hogy a politika csak csalás és hazugság. Nem értenek hozzá, de véleményük az van. Pedig egy nácit se tudnának megkülönböztetni egy vöröskatonától.  De a lényeg (kicsit elkalandoztam), hogy az állam nem fog állami vállalatot nyitni. Legalábbis nagy termelő vállalatot nem. Mert azzal sértené a magánszektort (mert hát még majd konkurenciát kapna), illetve nem akarják vállalni a rizikót, ha befuccsol. Mert akkor nincs újraválasztás. Egyszerűbb sportba, infrastruktúrába, túrizmusba és külföldi cégek Szerbiába csábításába fektetni. Ebből könnyű politikai hasznot húzni, de nincs benne rizikó. A sok kizsákmányoló privátnál senyvedő népet meg négyévente úgyis meg lehet hülyíteni. Van elegen, akik egy szendvicsért, vagy 100 euróért szavaznak a hatalomra. Mert aki kicsit is másként gondolkodik, annak egy kis része majd szavaz az ellenzékre, de a többség vagy el sem megy szavazni, vagy már külföldön van.

És megint itt vagyunk. Menjünk szavazni az ellenzékre, vagy maradjunk otthon? A külföldre távozás nem opció. Maradok, maradunk. Miért? Mert hülye vagyok. Mert büszke vagyok. Mert nem enged a becsület. Mert itt születtem és nincs az az erő a földön, ami egy Ilcsiket elűzne innen, ha ő maga nem akar magától menni. Mert nem fogom hagyni, hogy sehonnai nemzeti paprikajancsik (vagy vucsityárok) elűzzenek. Mert ez az ország a hazám. Igen.

De kire lehetne szavazni. A napokban olvastam egy cikket, amiben a szerzőnő azt fejtegeti, hogy nincsenek új arcok a listákon. És valóban. Kevés a fiatal, de a többség már akár 2-3 évtizede is a pályán van. Ezzel nem is lenne baj, öreg politikus is lehet jó politikus. Csakhogy a mondandójuk nem sokat változott a rendszerváltozás óta (Ezt én Milos papa hatalomra kerülésétől datálom, mert a jugoszláv kommunizmus akkor csapott át teljesen jugoszláv nemzetiszocializmusba). Csak a párthovatartozások változtak. Vucskó például szociból átvedlett nemzetibe. Ahogy sok politikus kóválygott pártokon keresztül, hol meggyőződésből, mert a párt fordult el, hol mert ő változott meg, vagy csak simán a bársonyszékért. Ebből van a több. De ha a párthűség a mérce, akkor jár a pont Sesejnek. Becsületére váljon, ő nem hazudtolta meg magát. Ugyanaz a szélsőjobboldali gazember most is mint amilyen anno volt. Csanak sem váltott pártot. Csak ő meg a kedves édesanyját is eladná egy bársonyszékért. Pásztorral együtt. Mindkettőnek megvannak a maguk árulásaik karrierjük során. Persze magyarázat mindig akadt. Sajnos mindketten többet ártanak, a pártjuknak mind amennyi hasznot hoznak. Csanak neve sajnos most akár az egész szövetségét is magával ránthatja. Főleg hogy a soraikban is akadnak hasonlók (de hát hol nem). Ne értsen félre senki. Lehet pártot is és ideológiát is váltani. Mint írtam én is voltam pártban. Mások is tudtak becsülettel váltani, mert elismerték, hogy megváltoztak, vagy anno tévedtek. De aki kóvályog a politika egén, mint az a bizonyos gólyaszéklet, az ne csodálkozzon, ha mások elkerülik. Persze a párttársait nem mindig válogathatja meg az ember. Sokszor egy jó szakember kell a pártnak, függetlenül attól, hogy magánemberként milyen. Illetve a töretlen hűség feledteti a hibákat. Ilyen az élet. Mind mondottam idealista vagyok. „Akard a lehetetlent, hogy elérd a lehetségest!” – mondta Che. Igen akarom, hogy olyan párt képviseljen, amiben csak makulátlan életű emberek ülnek. De a lehetséges az, hogy ilyen párt nincs, és a közös érdek, a tudás és a hűség fontosabb, mint egyes hibák. Amíg persze azok nem sértik a büntetőtörvénykönyvet. Mert az elmúlt évek politikai útkeresése közben olyannal is találkoztam, aki magánügynek könyvelt el köztörvényes bűncselekményt. Kommunistaként pedig az ominózus eset igencsak felháborító volt. Szóval, ha végignézem a pártokat, sajnos a tagság sokhelyütt hagy kívánnivalót maga után. Ahol meg a tagság rendben van, vagy legalább is elfogadható, ott a párt felső vezetése kritikán aluli. Sajnos akad ennek a két dolognak a rossz kombinációja is, mikor a tagság is fura, de a vezetőség is megéri a pénzét. Akkor hol van a pozitív kombináció? Sehol. Mert lassan nem marad, aki ilyen kombinációt összehozna. Mert elfogynak az öregek, aki talán még hitelesek lennének, és tanítani, vezetni tudnák a fiatalokat, de fiatalok sincsenek, akik talán egy normális pártot összehozhatnának. Arról nem is beszélve, hogy a polgárok, mint említettem nem értenek a politikához. Az ellenzéktől elvárnák, hogy ideálisan tökéletesek legyenek, de saját pártjukat becsukott szemmel nézik és vérlázító árulásokat és hazugságokat is elnéznek nekik. Főleg a nemzeti pártoknak. Mert hát az a mi nemzetünket képviseli. Mert hát szerb, magyar, albán vagy kitudja milyen párt. Azt viszont nem értem, hogy lehetne bármely kisebbségi pártnak nemzeti érdeke a többségi nemzet nacionalistáival összeállni? Ezt az én komcsi gyomrom nem veszi be. Ez pedig sajnos rányomja a bélyegét a helyi önkormányzatokra is. Én szerencsére sok embert megismertem, és kb. tudom ki az, aki a székért, ki a közösségért és ki a nemzetért van ott ahol. Fejétől bűzlik a hal, szokták mondani. De attól, hogy a rózsa elnyílik, a töve még élő egészséges, és majd új virágot hoz. De, hogy ne barkópázzak. Hiszem azt, hogy a vmsz és pásztor nem egy és ugyanaz. Nem kritizáltam a vmszt még nem a jobboldali szerb pártokkal voltak koalícióban. Nem az a bajom, ha magyarok, szerbek, horvátok stb szövetkeznek. Sőt támogatom. De azt nem hiszem el, hogy azok, akik a ’90-es években minden nem szerbet a frontra vittek más nem szerbek ellen, azok most a legnagyobb szövetségeseinké válnának. Dobnak egy kis koncot, hogy csendben legyenek a magyarok, mert a „legnagyobb magyar párt” címkére még lehet hivatkozni a kritikusok előtt, meg Orbán barátsága is jól jön. Remélem a vmsz előbb utóbb visszatér a szerintem helyes útra, amikor is akár a konfrontációt is felvállalva küzd a kisebbségek jogaiért. Gondolom, most egyesek furcsállják, hogy nemzeti érdekvédelmet erőltetek. Mert szélső balosként is fontosnak tartom a nemzeti sokszínűséget. Csak ez nekem nem egyenlő a túláradó nemzeti érzelemmel. A nemzetünk értékeit egymás javára kell használnunk, nem mások kárára.

De akkor kire szavazzunk????? Igen, sokat írogatok itt. Közbejártam már itt is, meg magamban is ezerszer a dolgokat. Jól kikiabáltam minden mérgem. De nem jutok egyről a kettőre. Pedig mikor elkezdtem írni azt hittem, ha kiírom magamból a gondolataimat, akkor a végére majdcsak kitisztul a képé. De nem. Elnézést azoktól a pártoktól akiket burkolva vagy nyíltan nem említettem meg. Szóra sem érdemesek.   Szeretném hinni, hogy más országokban másként van. Hogy másoknak van alternatívájuk. De ahogy elnézem a keleti blok lassan a posztkommunistából nonáciba csúszik. De ragaszkodjunk saját országunkhoz. Itt is van kaki dögivel. Kezdett unalmas lenni az albánok és horvátok ellen vívott politikai harc, most össze kellett vesznünk a montenegróiakkal is.  Mert a nacionalizmus ilyen. Valakihez mérni kell magunkat. Mert kell egy ellenségkép. Ehhez akarunk mi asszisztálni? Talán igen, mert egy határral feljebb ugyanúgy ez a divat. A legszebb volt a sok Trianonos matrica a fényképeken, miközben ugyanazokat a szerb nacionalista eszméket támogatják (közvetve) amelyek megkaparintották a vajdaságot.

Bocsánat. Elragadtattam magam. Látják, ahhoz, hogy polkorekt legyek, és az olvasók 99% ne klikeljen a sarokban a piros „x”-re, most én is konszolidálom magam. De ezt a politikában kasztrálást jelent. Mert aki nem áll ki teljes mellszélességgel az elvei mellett, az töketlenné, erőtlenné válik. A nem jobboldali pártok sajnos most mind ilyenek. Mert nincs eszme, ideológia mögöttük. Sőt sajnos rendes program sincs. Csak az üres frázisokat puffogtatják: tisztességes politizálás meg hasonlók. Nincs semmi konkrét. Az ember nem tudja, mit kap a szavazatáért.

A hatalom pedig olyan dolgokkal kampányol, ami a kötelességük lenne. „Kiaszfaltoztuk ezt meg ezt az utcát.” Ez miért dicsőség? Az lenne dicsőség, ha többet leaszfaltoztok, mint ami a tervben volt. Persze, tudom, hogy ezt könnyű írni/mondani. Nem is kérem, hogy lőjék túl a tervet. De kérem, a norma teljesítéséért sehol nem jár prémium!!!  

Ahogy a már említett cikkben, amit olvastam, az írónő azt kifogásolta, hogy régi arcok régi dumát nyomják. Sajnos ezt nem tudom cáfolni. Hiába akarok én itt észt osztani, ugyanott vagyunk, mint mikor elindultunk. Azzal, hogy körbejártunk sok mindent, kiírtam magamból, amit akartam és azt is amit nem. Dühös vagyok. Dühös, mert azok az arcok, akik majdnem tönkretették a gyerekkorom (csak a szüleim tudták mégis széppé tenni), most az én gyerekeim gyerekkorát fenyegetik. Akik meg új arcok esetleg, vagy régiek de most értek elég magasra, vagy asszisztálnak hozzá, vagy töketlenül sodródnak.

Maradunk. Maradok. Mostmárcsakazértis! De sajnos attól félek, ezzel a konoksággal pont én teszem tönkre a gyerekeim jövőjét. De mégis. Ha mást nem is adhatok nekik tovább, továbbadom a hazát. Akármilyen is, de itt itthon vagyunk.

Hínye, de szép zárómondat lett volna. Csakhogy nem zárhatom ezzel le. Mert a kérdés még adott. Ki a jó nyavalyára szavazzak???

Mi lenne más alternatíva? Bojkott? Vagy érvénytelenített szavazás? Na, most a bojkott nekem, mint mondottam nem opció. A bojkottnak akkor van értelme, ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy mi jön utána. Mert a választások demokratikus intézmények. Utána kormányalakítás lesz, és 4 évig megy az élet, az új választásokig. De mi van, ha homok kerül a gépezetbe? Mi van, ha jön a bojkott, és tényleg nem lesz érvényes a választás? Na, mi lesz? Ha jól tudom kormányválság, és jöhet a szakértői kormány. Itt nálunk? Ahol egy kis belgrádi kereszteződéselfoglalgatásra is paneltetős fáklyás őrülettel válaszolnak? Mi van, ha nem jön be a szakértői kormány? Addig bojkottálunk, még nem mi nyerünk? Készen állunk arra is, hogy ha kell a fáklyások ellen is kiálljunk? A fotelforradalmárok vajon az utcán is ekkora legények? Tényleg ki akarjuk vinni a politikát az utcára?

Végszó helyett

Anno Milosevity bukásánál volt értelme az utcára vonulni, mert Milos elbukta a választásokat. Pedig mennyivel rohadtabb és veszélyesebb volt, mint vucskó. Vucskót is le lehetne győzni választásokon, de bojkottal nem. Legalábbis nem békésen.

Anno milos ellen össze tudott fogni az ellenzék. Még a leg vérzivatarosabb időkben is összefogtunk és nem árultuk el egymást. Ott sétáltam és is a szüleimmel. Az iskolaablakon másoltuk az otporos plakátokat. Szép volt, rég volt. Most talpnyalás megy, meg egymásra acsargás. Kihasználjuk a migránsok elleni xenofóbiát, és/vagy a járványt, mindegy csak szavazatokat szerezzük.

Az érvénytelenített szavazatoknak sem hiszem, hogy van értelme. Csaló hatalommal és hiteltelen ellenzékkel értelme nincs. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy elmegyünk szavazni, és szavazunk valakire, aki nem vucskó. Ha mást nem is érünk el vele, de legalább talán megérzi, hogy ő sem mindenható.

Egyetlen tanácsot merek adni: Úgy szavazz, hogy másnap is tükörbe tudj nézni!

Red_Doki

2020.06.15 - Magyarkanizsa