Értekezés a reformokról I. rész
Változó világban élünk. Éppen ezért nem hozható létre olyan hatalom, mely reformok nélkül fenntartható lenne. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy ez csupán azokra a hatalmakra igaz, amelyek a népük jólétének támogatói és nem zsarnoki diktatúrák, illetve nem valami szent (vagy annak mondott) cél vezeti őket, pl. vallások és az USA „szabadság mindenekfelett” hozzáállása. A továbbiakban olyan hatalmakkal fogok foglalkozni, melyek a „szent”cél helyett a felmerülő problémák hatására hajlandóak a reformokra.
Ahhoz, hogy megértsük egy eszme, egy birodalom miért hal el egy idő után, makro és mikroelemeteket kell felismernünk. Makro, mely nemzetközi kérdéseket vetnek fel, és mikro melyek az adott ország határain belüliek. Itt, is mint a baloldal más témáiban, gondolkodásában, viselkedésében, el kell vetnünk az általánosítást. Az emberek bizonyos élethelyzetre adott reakciójuk alapján csoportokra lehet osztani. Viszont egy másik eseményre már nem mindenki ugyanúgy reagál, ezért új csoportokat lehet alkotni. Emiatt egy megmerevedett, változni képtelen hatalom szétroppan a megváltozott viszonyok között.
A változás igénye többféle lehet. Alapvetően megkülönböztetünk két féle igényt, valóst és valótlant. A valós igény lehet például egy új oktatási, gazdasági vagy álam szervezési rendszer (pl. föderalizáció igénye egy centralista berendezkedés helyett). Valótlan igény pedig, ha olyat szeretnénk, amit egy rendszer elleni propaganda erőltet (nem feltétlen erőszakkal) ránk. Ilyen lehet pl. a fogyasztói társadalom ráerőltetése egy más értékrendet követő közösségre, vagy a politikai rendszerünk erőszakos exportja. Ez zajlott le az Arab tavasz alkalmával. Nyugati típusú demokráciát exportáltak olyan arab államokba, ahol ennek semmi hagyománya nem volt. Rosszabb helyzetet teremtve, mint ami előtte volt.
Mind valós, mind pedig valótlan igényre reagálni kell. Az a hatalom, amelyik nem reagál az igényekre, nem tud különbséget tenni valós és valótlan között, elszakad a polgároktól és bukásra van ítélve.
Viszont két fontos dolgot a vezetésnek és a polgároknak is meg kell érteni:
- a reform legtöbbször nem azért van, mert egy rendszer rossz lenne. Csupán kezd elavulni. A reform a fejlődést jelenti (azt kell jelentenie).
- semmit sem szabad elkapkodni. A hirtelen végrehajtott drasztikus változások soha nem vezetnek eredményre. Kontrollálhatatlanná válnak és összedöntik azt is ami jó volt.
Ebből a szempontból nézve egy rendszerváltás a lehető legrosszabb, ami történhet. Maga a rendszerváltás egy nihilista lépés. A ’90-es években Kelet-Európában lezajlott rendszerváltások esetében a „fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is”. Ahelyett, hogy reformok útján alkalmassá tették volna a hatalmat a XXI. sz. kihívásaira (ez magába foglalhatta volna az ideológia jelentős leépítését is), összedöntötték az egészet. A lényeg a folytonos, lassú, de kitartó változás.
A baloldali rendszerek nem tudtak megfelelően reagálni a valótlan igényekre (fogyasztói társadalom), sem a valósakra (pl. szabadabb mozgás, kisebb állami kontrol). A nyugatnak sikerült elhitetni a kelet európai lakossággal, hogy a kapitalizmus gyógyír mindenre. Aztán persze kiderült, hogy nem. Mikor már eloszlott a rózsaszín köd, elkezdték mindenért a régi rendszert okolni. Illetve az olcsó munkaerőt elkezdték reklámozni, előnynek tekinteni. Pedig ez nem más, mint a szegényebb országok munkásosztályának kizsákmányolása. Ahelyett, hogy próbálnák a megélhetést biztosítani, kiárusítják a munkásokat külföldi gyáraknak. Az emberek meg örülnek neki, mert legalább keresnek egy kicsit, mert a hazai kizsákmányoló privátoknál még ezt sem kapják meg.
Nem szabad dogmatikusnak lenni. Ki kell választani egy ideológiát, ez adja majd a keretet, de nem szabad vakon, gondolkodás nélkül az emberekre erőltetni valamit.
Marx tanai alapvetően jó keretet adnak. Viszont ezt a mai világunkra kell formálni. Az egyenlőséget elődeink összekeverték az egyformasággal. Ebből adódott aztán a problémák egy része. A kommunista kollektivizált gazdaság nem működik. Az emberek nem robotok. Ezt már megtanultuk. Dolgozó és dolgozó között van különbség. Mégpedig a munkája minősége. Ma már tudjuk, hogy az elvégzett munka utáni díjazás sokkal közelebb áll a baloldalhoz, mint a kollektív díjazás. Aki lusta, az a társadalom kárára van.
Nagyon fontos, hogy a vezetés soha ne szakadjon el a néptől. A baloldaliság nem azt jelenti, hogy dogmatikusan követjük Marx, Lenin vagy más alapvetően baloldali vezető tanait. Az embereket kell szolgálnunk. Meg kell kérdőjeleznünk elődein gondolatait. Valószínű, hogy egyes elméletek ma már nem állják meg a helyüket. Például Lenin vallásról alkotott nézetei. Ő a korabeli egyházat ítélte el. Valamint a történelmi tényekre alapozva általánosított. Tény hogy a középkorban az egyház valóban elnyomóként létezett, rengeteg ember esett áldozatul a vallás erőszakos terjesztésének. Lenin viszont hatalmasat hibázott. Ahelyett, hogy csupán eltávolította volna a vallást a politikától, és meghagyta volna az emberek számára a szabad vallásgyakorlást, ellenségévé tette az egyházat. Ez később erős fegyver lett a nyugat kezében.
Ha a baloldali hatalom új kérdéssel találja, szemben magát nem lehet dogmatikus. De vannak olyan kérdések, amiket nem kimondottan rendez egy ideológia. Ilyen pl. a mai világban a génmódosított élelmiszerek.
pro: rengeteg az éhező ember, akiknek az ellátását biztosítani lehetne
kontar: beláthatatlan következményekkel járhat, ha Istent akarunk játszani.
Véleményem szerint ez nem megoldás az élelmiszerválságra. Ugyanis rengeteg élelmiszer kerül a szemétbe a fejlett országokban. Pazarlásuk elképzelhetett len méreteket ölt. A gond nem az, hogy nincs ennivaló, hanem hogy rosszul van szétosztva.
"Éhínség nem azért van a földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért mert képtelenek vagyunk a gazdagok éhségét kielégíteni".-----Teréz anya
Folytatása következik.
Tisztelettel Red_Doki
