Reakció az utóbbi napok híreire:

Megjegyzés: hamarosan jön egy eszé jellegű, ideológiai írás, ami nem direkt a napi eseményekről szól. Kis türelmet, még gyűjtöm az anyagot.

A napokban egyre másra jelennek meg Vulin őrültebbnél őrültebb ötletei s a szerb(iai) hadsereg fejlesztéséről. Először kezdődött a „szokásos” tartalékos gyakorlatoztatással, majd egyre jobban belelovalta magát. A teljes szerbiai lakosságot be akarja vezetni a hadseregbe. Nőket is, és most már a gyerekeket is. Pont ő aki még katona sem volt.

Én egy fiatalkori hibám keretein belül személyesen is megismerkedtem vele. Egy hazug, álszent gazember.

De mi is az én véleményem? Hát elég összetett, de mégis egyszerű. Azzal mind tisztában vagyunk, hogy a természeti katasztrófák ellen való küzdelem és a lakosság védelme ezektől is a hadsereg feladatkörének része. Ergó, az ő dolguk lenne a lakosság felkészítése is. Tehát nem ördögtől való, ha a lakosság részt vesz oktatáson, vagy mondhatjuk kiképzésen, hogy tudja, mi a teendő mondjuk árvizek és hasonló katasztrófák esetén. Jelenleg a lakosság ilyen irányú tudása finoman fogalmazva is a nullával egyenlő. Én támogatnám, hogy az iskolában legyen tantárgy, ami a katasztrófavédelemről szól. Anno nekünk volt 1 óra tűzvédelmi oktatás. Na, ez az amiből annyi maradt meg, hogy ha nincs baj, ne nyúljunk a tűzoltó palackhoz. Szóval ilyen oktatásra, tantárgyra szükség lenne. Úgyis mindenkinek kötelessége az élet és vagyon védelme.

Viszont, minek a fegyveres oktatás? Hát nem arra van a hadseregünk? Nem azért fizetjük az adónkból? Igaz elég kevés jut belőle a ténylegesen cselekvő közlegényeknek, de hát ez nem is a US Army. De a lakosságnak minek?

Anno, volt Honvédelem oktatás az iskolában. A hidegháború idején. Teljesen érthető is volt, hogy egy világháborúban megszületett, két politikai tömb között lavírozó országban ilyenre szükség van. De két dolog gyökeresen megváltozott.

1. Régen az emberek szerették az országukat, vagy legalább is nem utálták. Ha nem is vígan és dalolva, de talán büszkén, vagy legalább csendes belenyugvással teljesítették a katonai szolgálatot. Hosszú hónapokon keresztül. Talán kicsit meg is emberesedtek a fiatalok. Ma csak az elvetemült csetnikek mennének önként a seregbe. Ezért a haladó kormányért a kis újunkat sem mozdítanánk.
2. A hidegháborúnak vége, nincs külső ellenség. vagy legalább is úgy tűnik. Akkor miért is kell az egész lakosságot militarizálni? Ki ellen? Vagy Vulin tud ilyen ellenségről? Esetleg már keresik is, ha még nincs?

Sokan azt mondják, hogy a katonaság nevel. Én azt mondom, hogy a gyereket a szülőnek kell nevelni. Az akit otthon nem nevelnek, munkára, tisztességre, becsületre, rendre azt a hadsereg sem fogja. Főleg nem pár nap, vagy hónap. Régen talán a 2 év sorkatonaság ért valamit, de mint már írtam, akkoriban más volt a hangulat. A fiatalok a hazájukért szolgáltak, és a haza megbecsülte őket. (Az most nem része az írásomnak, hogy valóban jó vagy rossz volt-e Jugoszlávia.) Ma nincs megbecsülés. Az ország gazdasága kínlódik, a hatalom a nép ellen dolgozik. Ki védi meg őket? Ki vállalná az egyenruhát ezért a kormányért?

Szerintem kicsit el is vannak tévelyedve. Ők egy katonailag képzett lakosságot akarnak, akik majd ellátják a kisebb feladatokat, még a hivatásosok harcolnak. Mert én nem kétlem, hogy egy újabb konfliktusra készülnek. Vagy minimum a katonai erő növelésével akarnak vezető pozíciót a Balkánon. Csakhogy, a lakosság egy részét pont maguk ellen képeznék. Én őszintén remélem, hogy ha újabb konfliktus lesz, akkor az egyet jelent egy polgárháborúval, vagy legalább egy puccsal. Ne értsenek félre. Nem a háborút várom. Hanem azt, hogyha (ne adja Isten), valóban összetűzésre kerül sor valamelyik szomszédunkkal, a nép meg teszi, amit már ’90-ben is meg kellett volna. Szembefordul a hatalommal, és elűzi a szerb (és őket támogató más nemzetiségű) nacionalistákat. Mert ha megint csak hallgatunk, és golyófogónak viszik el a népet, aktívan vagy passzívan, hallgatással támogatjuk a hatalmat, mint a ’90-es években, akkor még rosszabb helyzetbe sodorjuk magunkat és családunka, jövőnket.

Egy szó, mint száz, Vulin őrültségei rossz irányba visznek minket, és mindezt Vucsity támogatásával teszi. Kipróbált csetnik, azt se hiszem el neki, amit kérdez. Nem engedhetjük meg, hogy valóra váltsák a terveiket. Az én gyerekeimet nem fogják militarizálni már általános iskolában. Ha azt akarják, hogy a nép fegyvert fogjon, akkor megtesszük. De nem mellettük, hanem ellenük! Szerbia egy szép ország, boldog és erős is lehetne. De ahhoz egy másik kormány kell.

Tisztelettel:

Red_Doki