Járjuk körbe az én szemszögemből :)

Bevezető – ha már blog és nem újság, akkor rendhagyóan személyesen

Azt mondják, idővel mindennek eljön az ideje. Hát most eljött ennek is, hogy újra írjak. Mert hát így a választások előtt mindenki elmondja a magáét. Ki a saját programját, ki mások hibáit fejti ki, van, aki párthovatartozásból, van, aki jó szándékból és van, ki ráér, ezért beszél, ha már más dolga nincs. Én pl. azért, mert van mondanivalóm, és úgy gondolom lesz, aki meghallgat.

Kezdeném azzal, hogy ki is vagyok. Mert biztos van, aki nem ismer, vagy nem erről az oldalamról. Esetleg valaki az elmúlt pár hónap eseményeinek tükrében ítél meg.

Szeretek politizálni. Szeretem elemezni a különböző rendszereket, a politikusok beszédei mögött keresni a valódi tartalmat, olyan oldalról is megvizsgálni, melyről sem a támogató, sem a vádló propaganda nem nézi. De nem vagyok politikus. Van politikai hovatartozásom, valahol s baloldal szélén ücsörgök. Idealista és botcsinálta ideológus vagyok.  Idealista, aki mégis tisztában van választott és ellenzett ideológiáknak is a színével, fonákjával. Tisztában vagyok azzal, hogy minden politikai eszme utópia, legyen az a politikai patkó bármely szeletének szíve csücske. Utópia a kommunizmus, a nacionalizmus, és a demokrácia nincs. Mert mindig lesznek olyanok, akiknek nem felel meg. Magamról még annyit, hogy nem vagyok pártnak tagja. Voltam. Nem szégyellem, mert akkor az jó ötletnek tűnt. Csalódtam, kiléptem. Azóta tapogatóztam, informálódtam más pártokról, volt ahova invitáltak is. Viszont nem találtam olyat ki tényleg engem képviselne, vagy amelyik munkájába bekapcsolódva én képviselhetnék másokat. És itt jutunk el a választási paradoxonhoz.

Választási paradoxonhoz – avagy melyik kezembe harapjak…

Mert hát mind írtam feljebb kommunista vagyok. Nem keményvonalas, de mégis csak kommunista. Meglepődtetek? J Ugye nem. Viszont ha megnézzük, mely listák indulnak a választásokon, akkor ott nem találtok szélső balos pártot. Balközép VSzL és az állbaloldali (inkább papír-náci) SzSzP meg hasonlók mellett nincs egy szélső balos se.  Akkor most mi lesz? Nem hiszek a demokrácia mindenhatóságában, de mint egy egyenlőségen alapuló ideológia, azért nem áll tőlem messze, így hát részt veszek benne, mennék szavazni. De kire? Mert ha ragaszkodunk az elveinkhez, akkor megáll a kezünkben a toll, üres marad a szavazólap. Ezt meg kell oldani. Elveink 22-es csapdája. Nézzük ezt kicsit meg jobban.

Mai szerbiai szélsőbal épp a rosszabbik napjait éli. Totális széthúzás van. Voltak tervek egy nagy összefogásra, de végül talán még nagyobb széthúzás lett a vége. Sajnos nincs egy olyan karizmatikus vezető, aki összefogná őket. Másrészt viszont az elmúlt 30 évben igencsak sikerült lejáratni a szélsőbalt. Főleg a magyarság között. Mára már az anyaországi jobboldal által használt fázisokat puffogtatjuk (pl. átkos, pedig azt a magyarok is a rákosi rendszerre használták főleg, a kádárira már kevésbé) és Sztálinnal egyenlőnek vesszük TITOt. Sajnos a propaganda olyan jól működött, hogy az emberekben fel sem merül, hogy esetleg máshogy lehet. Pedig aki kicsit is utánajár, az megláthatja, hogy a kommunista vezetők sem egyformák, mindnek más jó és rossz oldala volt. Még a Szovjetunió sem volt teljes fennállása alatt egyforma. Így hogyan egyenlíthetnénk ki TITOt, Lennint, Gorbacsovot, Fidelt vagy Kádárt? Sehogy. Csak sokaknak ez egyszerűbb, mert nem kell gondolkodni. Belengetnek nekik pát háborús bűncselekményt, és már véres szájjal acsarkodnak a vörösökre. Közben elfeledve saját egekbe magasztalt nemzetük bűneit, vagy a dicsőített nyugat hasonló sötét dolgait. Egy ilyen elbutított közegben nehéz is alternatívát képezni a jobboldallal szemben. Mert hát kell a szavazat, így nem állhatsz ki nyíltan, hogy te igenis komcsi vagy, mert kiutálnak, és nyakadba vágják a múlt hibáit (amikor még talán nem is éltél), de így viszont erőtlen leszel. Mert a jobboldal simán kiáll, és nemzeti baromságokkal traktálják a népet. Jó példa erre vucskó a járvány alatt. Ő, mint szerb nacionalista simán kiállt a montenegrói pópák védelmében. Megtehette, mert hát nemzeti dolog a vallás védelme. Ez a 21. században is szimpatikus sokaknak. De egy szélső balos párt nem állhatna ki és mondaná, hogy emberek talán lehetne állami vállalatokat nyitni a munkanélküliség csökkentésére olyan iparágakban, ami gazdaságos is lehetne. Mert ezzel magunkra vonnánk a nemzeti érzelműek figyelmét, és egyből előjönnének a marhaságaikkal. Amúgy szándékosan hoztam fel az állami cégeket. Sokan felróják a mai politikusoknak, főleg a hatalomnak, hogy miért nem tesznek a munkanélküliség ellen, miért nem nyílnak új gyárak. Ez nevetséges. Nem kellett a kommunizmus, hagyták, sőt segítették a rendszerváltást, de most kellenének az állami biztos munkahelyek. Bah. Ezt bezzeg nem mondták el anno a ’90-es években, hogy ez lesz? Hogy ha nyugati típusú demokrácia lesz, azzal nyugati típusú kapitalizmus is? Pontosabb, amíg nem tanuljuk meg hogyan is működik addig vadkapitalizmus? Mert a demokráciát és a kapitalizmust tanulni kell. Nálunk, ha szünetre mész, lesz aki munkakerülőnek nevez, Németországban szünetben dolgozol rád szólnak. „Amit elődeink kiharcoltak, te ne cseszd el!” Ezt nekem egy német mondta a szemembe, mikor először kint voltam és gondoltam szünetben ráér, hogy egy munkával kapcsolatos dolgot megbeszéljünk. Ők az ipari forradalom alatt megtanulták, mi nem. A szerbiai emberek nem értenek a politikához, a fiatalokat is arra tanították, hogy a politika csak csalás és hazugság. Nem értenek hozzá, de véleményük az van. Pedig egy nácit se tudnának megkülönböztetni egy vöröskatonától.  De a lényeg (kicsit elkalandoztam), hogy az állam nem fog állami vállalatot nyitni. Legalábbis nagy termelő vállalatot nem. Mert azzal sértené a magánszektort (mert hát még majd konkurenciát kapna), illetve nem akarják vállalni a rizikót, ha befuccsol. Mert akkor nincs újraválasztás. Egyszerűbb sportba, infrastruktúrába, túrizmusba és külföldi cégek Szerbiába csábításába fektetni. Ebből könnyű politikai hasznot húzni, de nincs benne rizikó. A sok kizsákmányoló privátnál senyvedő népet meg négyévente úgyis meg lehet hülyíteni. Van elegen, akik egy szendvicsért, vagy 100 euróért szavaznak a hatalomra. Mert aki kicsit is másként gondolkodik, annak egy kis része majd szavaz az ellenzékre, de a többség vagy el sem megy szavazni, vagy már külföldön van.

És megint itt vagyunk. Menjünk szavazni az ellenzékre, vagy maradjunk otthon? A külföldre távozás nem opció. Maradok, maradunk. Miért? Mert hülye vagyok. Mert büszke vagyok. Mert nem enged a becsület. Mert itt születtem és nincs az az erő a földön, ami egy Ilcsiket elűzne innen, ha ő maga nem akar magától menni. Mert nem fogom hagyni, hogy sehonnai nemzeti paprikajancsik (vagy vucsityárok) elűzzenek. Mert ez az ország a hazám. Igen.

De kire lehetne szavazni. A napokban olvastam egy cikket, amiben a szerzőnő azt fejtegeti, hogy nincsenek új arcok a listákon. És valóban. Kevés a fiatal, de a többség már akár 2-3 évtizede is a pályán van. Ezzel nem is lenne baj, öreg politikus is lehet jó politikus. Csakhogy a mondandójuk nem sokat változott a rendszerváltozás óta (Ezt én Milos papa hatalomra kerülésétől datálom, mert a jugoszláv kommunizmus akkor csapott át teljesen jugoszláv nemzetiszocializmusba). Csak a párthovatartozások változtak. Vucskó például szociból átvedlett nemzetibe. Ahogy sok politikus kóválygott pártokon keresztül, hol meggyőződésből, mert a párt fordult el, hol mert ő változott meg, vagy csak simán a bársonyszékért. Ebből van a több. De ha a párthűség a mérce, akkor jár a pont Sesejnek. Becsületére váljon, ő nem hazudtolta meg magát. Ugyanaz a szélsőjobboldali gazember most is mint amilyen anno volt. Csanak sem váltott pártot. Csak ő meg a kedves édesanyját is eladná egy bársonyszékért. Pásztorral együtt. Mindkettőnek megvannak a maguk árulásaik karrierjük során. Persze magyarázat mindig akadt. Sajnos mindketten többet ártanak, a pártjuknak mind amennyi hasznot hoznak. Csanak neve sajnos most akár az egész szövetségét is magával ránthatja. Főleg hogy a soraikban is akadnak hasonlók (de hát hol nem). Ne értsen félre senki. Lehet pártot is és ideológiát is váltani. Mint írtam én is voltam pártban. Mások is tudtak becsülettel váltani, mert elismerték, hogy megváltoztak, vagy anno tévedtek. De aki kóvályog a politika egén, mint az a bizonyos gólyaszéklet, az ne csodálkozzon, ha mások elkerülik. Persze a párttársait nem mindig válogathatja meg az ember. Sokszor egy jó szakember kell a pártnak, függetlenül attól, hogy magánemberként milyen. Illetve a töretlen hűség feledteti a hibákat. Ilyen az élet. Mind mondottam idealista vagyok. „Akard a lehetetlent, hogy elérd a lehetségest!” – mondta Che. Igen akarom, hogy olyan párt képviseljen, amiben csak makulátlan életű emberek ülnek. De a lehetséges az, hogy ilyen párt nincs, és a közös érdek, a tudás és a hűség fontosabb, mint egyes hibák. Amíg persze azok nem sértik a büntetőtörvénykönyvet. Mert az elmúlt évek politikai útkeresése közben olyannal is találkoztam, aki magánügynek könyvelt el köztörvényes bűncselekményt. Kommunistaként pedig az ominózus eset igencsak felháborító volt. Szóval, ha végignézem a pártokat, sajnos a tagság sokhelyütt hagy kívánnivalót maga után. Ahol meg a tagság rendben van, vagy legalább is elfogadható, ott a párt felső vezetése kritikán aluli. Sajnos akad ennek a két dolognak a rossz kombinációja is, mikor a tagság is fura, de a vezetőség is megéri a pénzét. Akkor hol van a pozitív kombináció? Sehol. Mert lassan nem marad, aki ilyen kombinációt összehozna. Mert elfogynak az öregek, aki talán még hitelesek lennének, és tanítani, vezetni tudnák a fiatalokat, de fiatalok sincsenek, akik talán egy normális pártot összehozhatnának. Arról nem is beszélve, hogy a polgárok, mint említettem nem értenek a politikához. Az ellenzéktől elvárnák, hogy ideálisan tökéletesek legyenek, de saját pártjukat becsukott szemmel nézik és vérlázító árulásokat és hazugságokat is elnéznek nekik. Főleg a nemzeti pártoknak. Mert hát az a mi nemzetünket képviseli. Mert hát szerb, magyar, albán vagy kitudja milyen párt. Azt viszont nem értem, hogy lehetne bármely kisebbségi pártnak nemzeti érdeke a többségi nemzet nacionalistáival összeállni? Ezt az én komcsi gyomrom nem veszi be. Ez pedig sajnos rányomja a bélyegét a helyi önkormányzatokra is. Én szerencsére sok embert megismertem, és kb. tudom ki az, aki a székért, ki a közösségért és ki a nemzetért van ott ahol. Fejétől bűzlik a hal, szokták mondani. De attól, hogy a rózsa elnyílik, a töve még élő egészséges, és majd új virágot hoz. De, hogy ne barkópázzak. Hiszem azt, hogy a vmsz és pásztor nem egy és ugyanaz. Nem kritizáltam a vmszt még nem a jobboldali szerb pártokkal voltak koalícióban. Nem az a bajom, ha magyarok, szerbek, horvátok stb szövetkeznek. Sőt támogatom. De azt nem hiszem el, hogy azok, akik a ’90-es években minden nem szerbet a frontra vittek más nem szerbek ellen, azok most a legnagyobb szövetségeseinké válnának. Dobnak egy kis koncot, hogy csendben legyenek a magyarok, mert a „legnagyobb magyar párt” címkére még lehet hivatkozni a kritikusok előtt, meg Orbán barátsága is jól jön. Remélem a vmsz előbb utóbb visszatér a szerintem helyes útra, amikor is akár a konfrontációt is felvállalva küzd a kisebbségek jogaiért. Gondolom, most egyesek furcsállják, hogy nemzeti érdekvédelmet erőltetek. Mert szélső balosként is fontosnak tartom a nemzeti sokszínűséget. Csak ez nekem nem egyenlő a túláradó nemzeti érzelemmel. A nemzetünk értékeit egymás javára kell használnunk, nem mások kárára.

De akkor kire szavazzunk????? Igen, sokat írogatok itt. Közbejártam már itt is, meg magamban is ezerszer a dolgokat. Jól kikiabáltam minden mérgem. De nem jutok egyről a kettőre. Pedig mikor elkezdtem írni azt hittem, ha kiírom magamból a gondolataimat, akkor a végére majdcsak kitisztul a képé. De nem. Elnézést azoktól a pártoktól akiket burkolva vagy nyíltan nem említettem meg. Szóra sem érdemesek.   Szeretném hinni, hogy más országokban másként van. Hogy másoknak van alternatívájuk. De ahogy elnézem a keleti blok lassan a posztkommunistából nonáciba csúszik. De ragaszkodjunk saját országunkhoz. Itt is van kaki dögivel. Kezdett unalmas lenni az albánok és horvátok ellen vívott politikai harc, most össze kellett vesznünk a montenegróiakkal is.  Mert a nacionalizmus ilyen. Valakihez mérni kell magunkat. Mert kell egy ellenségkép. Ehhez akarunk mi asszisztálni? Talán igen, mert egy határral feljebb ugyanúgy ez a divat. A legszebb volt a sok Trianonos matrica a fényképeken, miközben ugyanazokat a szerb nacionalista eszméket támogatják (közvetve) amelyek megkaparintották a vajdaságot.

Bocsánat. Elragadtattam magam. Látják, ahhoz, hogy polkorekt legyek, és az olvasók 99% ne klikeljen a sarokban a piros „x”-re, most én is konszolidálom magam. De ezt a politikában kasztrálást jelent. Mert aki nem áll ki teljes mellszélességgel az elvei mellett, az töketlenné, erőtlenné válik. A nem jobboldali pártok sajnos most mind ilyenek. Mert nincs eszme, ideológia mögöttük. Sőt sajnos rendes program sincs. Csak az üres frázisokat puffogtatják: tisztességes politizálás meg hasonlók. Nincs semmi konkrét. Az ember nem tudja, mit kap a szavazatáért.

A hatalom pedig olyan dolgokkal kampányol, ami a kötelességük lenne. „Kiaszfaltoztuk ezt meg ezt az utcát.” Ez miért dicsőség? Az lenne dicsőség, ha többet leaszfaltoztok, mint ami a tervben volt. Persze, tudom, hogy ezt könnyű írni/mondani. Nem is kérem, hogy lőjék túl a tervet. De kérem, a norma teljesítéséért sehol nem jár prémium!!!  

Ahogy a már említett cikkben, amit olvastam, az írónő azt kifogásolta, hogy régi arcok régi dumát nyomják. Sajnos ezt nem tudom cáfolni. Hiába akarok én itt észt osztani, ugyanott vagyunk, mint mikor elindultunk. Azzal, hogy körbejártunk sok mindent, kiírtam magamból, amit akartam és azt is amit nem. Dühös vagyok. Dühös, mert azok az arcok, akik majdnem tönkretették a gyerekkorom (csak a szüleim tudták mégis széppé tenni), most az én gyerekeim gyerekkorát fenyegetik. Akik meg új arcok esetleg, vagy régiek de most értek elég magasra, vagy asszisztálnak hozzá, vagy töketlenül sodródnak.

Maradunk. Maradok. Mostmárcsakazértis! De sajnos attól félek, ezzel a konoksággal pont én teszem tönkre a gyerekeim jövőjét. De mégis. Ha mást nem is adhatok nekik tovább, továbbadom a hazát. Akármilyen is, de itt itthon vagyunk.

Hínye, de szép zárómondat lett volna. Csakhogy nem zárhatom ezzel le. Mert a kérdés még adott. Ki a jó nyavalyára szavazzak???

Mi lenne más alternatíva? Bojkott? Vagy érvénytelenített szavazás? Na, most a bojkott nekem, mint mondottam nem opció. A bojkottnak akkor van értelme, ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy mi jön utána. Mert a választások demokratikus intézmények. Utána kormányalakítás lesz, és 4 évig megy az élet, az új választásokig. De mi van, ha homok kerül a gépezetbe? Mi van, ha jön a bojkott, és tényleg nem lesz érvényes a választás? Na, mi lesz? Ha jól tudom kormányválság, és jöhet a szakértői kormány. Itt nálunk? Ahol egy kis belgrádi kereszteződéselfoglalgatásra is paneltetős fáklyás őrülettel válaszolnak? Mi van, ha nem jön be a szakértői kormány? Addig bojkottálunk, még nem mi nyerünk? Készen állunk arra is, hogy ha kell a fáklyások ellen is kiálljunk? A fotelforradalmárok vajon az utcán is ekkora legények? Tényleg ki akarjuk vinni a politikát az utcára?

Végszó helyett

Anno Milosevity bukásánál volt értelme az utcára vonulni, mert Milos elbukta a választásokat. Pedig mennyivel rohadtabb és veszélyesebb volt, mint vucskó. Vucskót is le lehetne győzni választásokon, de bojkottal nem. Legalábbis nem békésen.

Anno milos ellen össze tudott fogni az ellenzék. Még a leg vérzivatarosabb időkben is összefogtunk és nem árultuk el egymást. Ott sétáltam és is a szüleimmel. Az iskolaablakon másoltuk az otporos plakátokat. Szép volt, rég volt. Most talpnyalás megy, meg egymásra acsargás. Kihasználjuk a migránsok elleni xenofóbiát, és/vagy a járványt, mindegy csak szavazatokat szerezzük.

Az érvénytelenített szavazatoknak sem hiszem, hogy van értelme. Csaló hatalommal és hiteltelen ellenzékkel értelme nincs. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy elmegyünk szavazni, és szavazunk valakire, aki nem vucskó. Ha mást nem is érünk el vele, de legalább talán megérzi, hogy ő sem mindenható.

Egyetlen tanácsot merek adni: Úgy szavazz, hogy másnap is tükörbe tudj nézni!

Red_Doki

2020.06.15 - Magyarkanizsa

A "Migráció a lakosság szemszögéből" kérdőív kiértékelése:

Kezdeném azzal, hogy mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kitöltést és az esetleges észrevételeket. Sajnos volt, aki a kritikáit nem tudta kulturáltan kifejezni és olyan is, aki félreértette a szándékaimat a kérdőívvel kapcsolatban. Ez viszont a kisebbséget jelentette. A többség pozitívan fogadta.

Térjünk is rögtön a lényegre.  Összesen 159 kitöltött kérdőív érkezett. A kiértékelés (ahogy az egész kérdőív) nem tudományos alapokon nyugszik. Csupán levontam a tanulságot.

Kérdések 1-től 5-ig:

A kitöltők között minimálisan, ugyan de többségben vannak a nők (59 %). Gondolom ők az anyai ösztönök miatt kicsit érzékenyebbek a társadalmi kérdésekben.

Az életkor tekintetében a 25 és 45 év közöttiek voltak többségben, ők tűnnek a legaktívabbaknak társadalmi kérdésekben, főleg az interneten.

Az iskolai végzetség tekintetében arányos az eloszlás a középiskolát végzettektől az egyetemi diplomát szerzettekig. Doktorból és csak 8 osztályt végzettekből pedig amúgy is kevés van.

A kitöltők lakóhely szerinti megoszlása világos képet mutat arról, hogy mely települések esnek a migráció fő útvonalába. A kitöltők nagy arányban a Magyarkanizsaiak közül kerültek ki (72 %), őket a Horgosiak és a Martonosiak követik 13 és 8 százalékkal.

A politikai beállítottság kérdésében valószínűleg torzult a kép, mert sokan nincsenek tisztában a politikai patkó felosztásának alapjaival. Így aki nem tudott dönteni, valószínűleg a közepet jelölte meg. Ami viszont látható, hogy a kitöltők jelentős hányada jobboldalinak vallotta magát. Életkor szerint nézve, minden életkor kategória vegyes képet mutat. Nem jelenthetjük ki, hogy bizonyos korosztály preferálná valamely politikai oldalt.

Kérdések 6-től 17-ig:

A migránsok osztályozása és a látványuk által kiváltott érzések jórészt szinkronban vannak a politikai beállítottsággal. A válaszadók majdnem fele (48%) különbséget tesz a menekültek és az illegális bevándorlók között.  Az is látszik, hogy a többség elfogadná, ha a migránsokat a lakosságtól távol látnák el, hogy így minél kevesebbet érintkezzenek a lakossággal (12. kérdés 41%). Ez nem befogadó központot jelent, csupán egy ideiglenes (egyéjszakás) szállást és tisztálkodási lehetőséget.

Viszont a többség jogtalannak tartja az országon való átutazásukat. Ennek oka lehet az is, hogy látszólag nincs állami szabályozás. A lakosság azt látja, hogy ezek az emberek nem tartják be országunk törvényeit, és szinte bármit megtehetnek. A kérdőív elkészülte és a kiértékelés között eltelt időben már a rendőrség aktívabban van jelen az utcákon, elkezdődött valamiféle rendezés, embercsempészeket fogtak el (nem a községben, hanem a tartományban), a községünkből is szállítottak el migránsokat. Kíváncsian várjuk, ez mire vezet, és meddig fog tartani, de mindenképpen pozitív.

Az viszont egyértelműen látszik, hogy a lakosság nagy része minimálisan érintkezik a migránsokkal. (17es kérdés, 70%). A migránsok látványa főleg félelmet és haragot vált ki a lakosságból. Az emberek természetüknél fogva ösztönösen távolságtartóak az ismeretlen dogokkal kapcsolatban, a migránsokról sem lehet semmit sem tudni (kicsodák, honnan és miért jönnek), erre viszont a média is (8. kérdés 40%) rátesz egy lapáttal. Az emberek jó részének hamis képe van az arab és afrikai emberekről. A haragot pedig a fentebb tárgyalt illegális mivoltuk és az állam tétlensége táplálja.

A média hatása tetten érhető a 11. kérdésre adott válaszokból is. A válaszadók 66%-a tart attól, hogy a migránsok veszélyesek a lakosságra. Ez nagyon érdekes, főleg ha megnézzük, hogy milyen kis arányban érintkeznek velük, illetve, hogy a többségnek semmi kára nem származott eddig belőlük (13. kérdés 89 %). Természetesen, akit atrocitás ért, azt nem vigasztalja, hogy másokat nem bántottak. Személyes véleményem, hogy minden nép között akad jó és rossz is, így a migránsok között is. A többségtől nem kell tartani. Ők, ha akarnak is bármi kárt okozni, azt nem Szerbiában fogják tenni. Viszont a nagyobb rendőri jelenlét megnyugtatná a polgárokat. A 14. kérdésre miszerint romlott-e a közbiztonság, a válaszadók 48%-a válaszolta, hogy határozottan igen. Ez furcsa, ha figyelembe vesszük a 13. kérdésre adott válaszokat. Gondolom a válaszadók többsége nagyban hagyatkozik a médiából és az ismerősöktől hallott, gyakran megkérdőjelezhető hitelességű információkra.

Az, hogy a válaszadók nem látnak gazdasági vagy egyéb hasznot a migrációban, nem túl meglepő. Bár tekinthetnénk rájuk turistaként is, ez szerintem sem biztos, hogy járható út.

A betegségek terjesztése is érdekes dolog. A lakosság minimálisan érintkezik velük, nincs testi kapcsolat. Ezen felül láthatóan a migránsok nagy része életerős fiatal férfi. Így kicsi az esélye, hogy komoly betegséget hordoznának. De az is igaz, hogy a turistáknak is vakcinákat kell felvenni, ha olyan országba utaznak, ahonnan a migránsok egy része jön. Viszont ha egy turista oda megy, az teljesen más, mintha ők jönnek ide. De mindenesetre, ha minimálisan is, de a betegségek terjedésének esélye fennáll. Minimálisan.

Kérdések 18-tól 21-ig:

A városvezetés reakciójával csak a válaszadók 28%-a van megelégedve. 50%-uk, nagyobb erélyességet várna el. Véleményem szerint itt sokaknál irreális elvárások vannak. Mivel a városvezetés lehetőségei korlátozottak. Nem várhatjuk el, hogy egy község megoldja azt, amit az állam, és sok külföldi ország sem akar vagy tud megoldani, úgy, hogy egyesek támogatják is a migrációt.

A rendőrség megítélése még rosszabb. 58% a válaszadóknak egyáltalán nincs megelégedve velük. Ez teljesen jogos is, ha azt vesszük, hogy a lakosság védelme a fő feladatuk. Ha viszont az atrocitások számát vesszük figyelembe, a rendőrség jelentősebb tevékenysége nem tűnik indokoltnak. Viszont mindig változik a helyzet. Ha a migránsok között lévő rossz emberek látják, hogy senki nem bántja őket, vérszemet kapnak. Ha növekszik a konfrontációk, atrocitások száma, és még mindig nincs reakció, akkor a kevésbé problémás migránsok is könnyebben kapnak a bűnözésre (ez a szerbiai polgárokra, és lényegében minden népcsoportra, nemzetre jellemző az egész világon). Viszont, ha a helyzet eszkalálódik, valaki megsérül, szaporodik a provokáció, megjelenik az önbíráskodás. Ennek csak fokozott rendőri jelenléttel lehet elejét venni. Mint említettem, a kérdések feltevése óta pozitív változás történt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a migránsok többsége egy a Szerb állam által kiadott papírral érkezik hozzánk, amely szabad mozgást biztosít nekik az ország egész területén. Lényegében a rendőrség ugyanazt teheti velük, is mint a polgárokkal. Megfigyelhet, biztosíthat, de beavatkozni csak akkor tud, ha törvénysértés történik.

Az, hogy a kormány viselkedésével a többség elégedetlen, nem meglepő. Nincs is mit rajta ragozni.

A magyar kormány cselekedeteire sem érkeztek kimondottan meglepő válaszok. A válaszadók jelentős része a teljes határzár mellett állt ki (47%), viszont 40%-uk elfogadja, hogy a menekültek a tranzitzónán keresztül beléphessenek az Európai Unió területére.

22. „kérdés”:

Sokan írták le saját szavaikkal is véleményüket, ez jórészt összhangban van a kérdésekre adott válaszokkal.

Személyes véleményem:

A lakosság félelme jogos, viszont ennek nincs valós, a migránsok községben tanúsított viselkedése alapján bizonyítható alapja. A harag egy más dolog. Jómagam sem értek egyet azzal, hogy szinte törvények felett állnak. Szerintem a menekültet és az illegális gazdasági (vagy egyéb) migránsokat könnyű volna szétválasztani. Amelyik hajlandó a tranzitzónába menni az menekült. Elfogadja, hogy ez a legális út, és bízik a menekültkérvénye pozitív elbírálásában. Azok, akik viszont ezt megtagadják, tudják, hogy nem menekültek tehát elutasítanák őket, ki kell toloncolni. Persze ez sem egy 100%-os megoldás, de valamiféle rendszert vinne a dolgokba. Ezen kívül, ha már eljöttek a községbe, akkor vagy össze kellene szedni és elszállítani őket, vagy legalább a városon kívül kaphatnának ideiglenes szállást és tisztálkodási lehetőséget. Így nem kellene annyit érintkezniük a lakossággal. Persze ehhez pénz kell, ami nemigen van. Azt el kell fogadni, hogy a község önerőből nem fogja tudni megoldani a globális migránskrízist. Igyekeznünk kell nem provokálni őket, jelenteni a rendőrségen, ha bűncselekményt tapasztalunk, óvatosnak kell lennünk. De nem kell álhíreket terjeszteni, és tömeghisztériát kelteni. Emberekről beszélünk, még ha egyes dolgokban mások, mint mi.

Tisztelettel:

Ilcsik Szebasztián

u.i.: mivel ide nem tudom beilleszteni az összegzett adatok táblázatát, ezért azt kommentben osztom majd meg a Facebook MigránsInfoMagyarkanizsa csoportban.

...Egy évforduló margójára...

Jött a fehér ló s rajta lovasa, mögötte sereg.
Apokalipszisnek apró szelete, virágkoszorú körötte.
Lángok fényénél hervadtak a virágok,
majd jégbe fagyott a folyónál az ifjúságuk.
Akkoriban nemzetek sora masírozott a halálba, vakok,
szemük előtt csak a nemzetük zászlaja lobogott.
Ki nem állt a sorba, fegyver nélkül nézett a hóviharba,
ki nem állhatott a sorba, szögesdrót vezette a pokolba.
Perzselt föld lett az őrület jussa,
vértől lett tengere a tengernagynak.

Újra lépdel a paripa, bár lovas nincs rajta,
De körötte újra sereg, fekete fáklyafényben,
Hol az értelem? Csak legyint vagy gyáva?
Egyszer már ezerszám hulltak a levele,
mind egy-egy könnycsepp mit sírok ittak be.
Hol az értelem ma gyáva,
ott holnap újra ifjak vére szab az őrületnek gátat!
Te hajlandó vagy megfizetni az árat?

(17.11.2019 - Magyarkanizsa)

Amerika kapitány vs. véradók

             Furcsa világot élünk. A mozikban szuperhősös filmeket vetítenek, a gyerekek példaképei között rengeteg a világmegmentő Supermen, Pókember, Farkas stb. Mégis ha baj van, olyan emberek fogják megmenteni az életét akiknek a nevét sem tudja. Mert az egészségügyi dolgozóknak, rendőröknek, tűzoltóknak nincs nevük. Viszont van egy csoport, aki még náluk is arctalanabb. Ők a véradók.

                A véradás ingyenes, térítés mentes. Nem pénzért csináljuk. Sokan már ezért hülyének néznek minket. Mert hát miért csinálod, ha nem kapsz érte semmit? Miért? Érted! Meg a gyerekedért, meg mindenkiért, akinek vérre van szüksége! Vagy akkor is kiröhögnél és lenéznél minket, ha a gyerekednek, vagy a szüleidnek lenne vérre szüksége?

                Persze sokan a szabadnap miatt csinálják. De a vérük ugyanolyan, mint másé. Mindegy miért adta, a lényeg, hogy adta. Így is többet ér, mint azé, aki nem is adja. Sok oka van annak, hogy miért adj vért. Egészséges, a véred megvizsgálják, szólnak, ha baj van, jár érte szabadnap, és sehol nem fog olyan jól esni a szendvics és a tea mint a véradás után.

                Persze kifogásokat találni könnyebb. Korán kell kelni, nem adja a főnök a napot, félek a tűtől, vannak nélkülem is elegen stb. Ez mind baromság. Munkába menni még korábban kell, én szabadság alatt is felkelek azért, hogy elmenjek vért adni. Nem adja a főnök? Akkor kérd csak az egyik napot, vagy csak azt a pár órát még elmész. Erre is láttam már példát, nem is egyet. Félsz? Képzeld a félelem legyőzhető. Mi is megtettük. És képzeld, nem vagyunk elegen! Rohadtul nem. A ”Minden csepp vér számít!” nem egy üres kampányszlogen, valóban így van. Mi nem kérdezzük, hogy kinek kell a vérünk. Adjuk. Nem keresünk kifogásokat.

Úgy gondolod elég menő vagy? Te nem foglalkozol ilyen ostoba dolgokkal mint az önkéntesség? Hát szerintem meg inkább csak egy ostoba, beképzelt alak vagy.

                Rengetegen papolnak arról, hogy milyen szar a világ. Ez egy lehetőség, hogy jobbá tedd. Ezért, amikor legközebb a közeledben lesz véradási akció, emeld fel a feneked, gyere el és tedd meg amit kell!

„ A véradás embertársi kötelesség!” (Josip Broz TITO)

Tisztelettel:

Ilcsik Szebasztián

u.i.: A fenti szöveget saját elhatározásból írtam, ezért az esetleges általa okozott sérelmekért sem a Vöröskereszt, sem más szervezet nem vonható felelősségre.

u.u.i.: Azok akik egészségügyi okokból nem adhatnak vért, természetesen nem róható fel. Pont ezért kell azoknak vért adni akik egészségesek.

Reakció az utóbbi napok híreire:

Megjegyzés: hamarosan jön egy eszé jellegű, ideológiai írás, ami nem direkt a napi eseményekről szól. Kis türelmet, még gyűjtöm az anyagot.

A napokban egyre másra jelennek meg Vulin őrültebbnél őrültebb ötletei s a szerb(iai) hadsereg fejlesztéséről. Először kezdődött a „szokásos” tartalékos gyakorlatoztatással, majd egyre jobban belelovalta magát. A teljes szerbiai lakosságot be akarja vezetni a hadseregbe. Nőket is, és most már a gyerekeket is. Pont ő aki még katona sem volt.

Én egy fiatalkori hibám keretein belül személyesen is megismerkedtem vele. Egy hazug, álszent gazember.

De mi is az én véleményem? Hát elég összetett, de mégis egyszerű. Azzal mind tisztában vagyunk, hogy a természeti katasztrófák ellen való küzdelem és a lakosság védelme ezektől is a hadsereg feladatkörének része. Ergó, az ő dolguk lenne a lakosság felkészítése is. Tehát nem ördögtől való, ha a lakosság részt vesz oktatáson, vagy mondhatjuk kiképzésen, hogy tudja, mi a teendő mondjuk árvizek és hasonló katasztrófák esetén. Jelenleg a lakosság ilyen irányú tudása finoman fogalmazva is a nullával egyenlő. Én támogatnám, hogy az iskolában legyen tantárgy, ami a katasztrófavédelemről szól. Anno nekünk volt 1 óra tűzvédelmi oktatás. Na, ez az amiből annyi maradt meg, hogy ha nincs baj, ne nyúljunk a tűzoltó palackhoz. Szóval ilyen oktatásra, tantárgyra szükség lenne. Úgyis mindenkinek kötelessége az élet és vagyon védelme.

Viszont, minek a fegyveres oktatás? Hát nem arra van a hadseregünk? Nem azért fizetjük az adónkból? Igaz elég kevés jut belőle a ténylegesen cselekvő közlegényeknek, de hát ez nem is a US Army. De a lakosságnak minek?

Anno, volt Honvédelem oktatás az iskolában. A hidegháború idején. Teljesen érthető is volt, hogy egy világháborúban megszületett, két politikai tömb között lavírozó országban ilyenre szükség van. De két dolog gyökeresen megváltozott.

1. Régen az emberek szerették az országukat, vagy legalább is nem utálták. Ha nem is vígan és dalolva, de talán büszkén, vagy legalább csendes belenyugvással teljesítették a katonai szolgálatot. Hosszú hónapokon keresztül. Talán kicsit meg is emberesedtek a fiatalok. Ma csak az elvetemült csetnikek mennének önként a seregbe. Ezért a haladó kormányért a kis újunkat sem mozdítanánk.
2. A hidegháborúnak vége, nincs külső ellenség. vagy legalább is úgy tűnik. Akkor miért is kell az egész lakosságot militarizálni? Ki ellen? Vagy Vulin tud ilyen ellenségről? Esetleg már keresik is, ha még nincs?

Sokan azt mondják, hogy a katonaság nevel. Én azt mondom, hogy a gyereket a szülőnek kell nevelni. Az akit otthon nem nevelnek, munkára, tisztességre, becsületre, rendre azt a hadsereg sem fogja. Főleg nem pár nap, vagy hónap. Régen talán a 2 év sorkatonaság ért valamit, de mint már írtam, akkoriban más volt a hangulat. A fiatalok a hazájukért szolgáltak, és a haza megbecsülte őket. (Az most nem része az írásomnak, hogy valóban jó vagy rossz volt-e Jugoszlávia.) Ma nincs megbecsülés. Az ország gazdasága kínlódik, a hatalom a nép ellen dolgozik. Ki védi meg őket? Ki vállalná az egyenruhát ezért a kormányért?

Szerintem kicsit el is vannak tévelyedve. Ők egy katonailag képzett lakosságot akarnak, akik majd ellátják a kisebb feladatokat, még a hivatásosok harcolnak. Mert én nem kétlem, hogy egy újabb konfliktusra készülnek. Vagy minimum a katonai erő növelésével akarnak vezető pozíciót a Balkánon. Csakhogy, a lakosság egy részét pont maguk ellen képeznék. Én őszintén remélem, hogy ha újabb konfliktus lesz, akkor az egyet jelent egy polgárháborúval, vagy legalább egy puccsal. Ne értsenek félre. Nem a háborút várom. Hanem azt, hogyha (ne adja Isten), valóban összetűzésre kerül sor valamelyik szomszédunkkal, a nép meg teszi, amit már ’90-ben is meg kellett volna. Szembefordul a hatalommal, és elűzi a szerb (és őket támogató más nemzetiségű) nacionalistákat. Mert ha megint csak hallgatunk, és golyófogónak viszik el a népet, aktívan vagy passzívan, hallgatással támogatjuk a hatalmat, mint a ’90-es években, akkor még rosszabb helyzetbe sodorjuk magunkat és családunka, jövőnket.

Egy szó, mint száz, Vulin őrültségei rossz irányba visznek minket, és mindezt Vucsity támogatásával teszi. Kipróbált csetnik, azt se hiszem el neki, amit kérdez. Nem engedhetjük meg, hogy valóra váltsák a terveiket. Az én gyerekeimet nem fogják militarizálni már általános iskolában. Ha azt akarják, hogy a nép fegyvert fogjon, akkor megtesszük. De nem mellettük, hanem ellenük! Szerbia egy szép ország, boldog és erős is lehetne. De ahhoz egy másik kormány kell.

Tisztelettel:

Red_Doki

"... és az oroszoknak nincs szükségük drogokra!"

Ugye ismerős ez az idézet. Lenin mondása manapság egyre aktuálisabbá válik. Visszatértünk a középkorba. Már ami a vallásháborúkat illeti. Csak a globalizációval a terrorizmus is globálissá vált. Ismét előkerült egy csapat barom, akik a vallást használják fedezetnek a gonosz dolgaikhoz. Bár kétlem, hogy a vallási szélsőségeseknek bármi köze volna a valódi valláshoz. Szándékosan nem emeltem ki egyetlen vallást sem. Tény, hogy jelenleg a muzulmán szélsőségesek vannak előtérben, de nem is volt olyan rég, mikor a kereszténység különböző ágai voltak egyes európai terrorszervezetek fedezetei, igazolásai (lásd. IRA). LENIN fentebbi idézete azért keletkezett, mert úgy látta, a vallások eltávolodtak igazi, lélekmentő feladatuktól, és a papság hatalmát hivatottak biztosítani, illetve alibit szolgáltathatnak egyes uralkodók háborúihoz. Sok rossz dolgot tett Lenin, de az biztos, hogy az elsők között lázadt fel a vallásháborúk ellen. Gyökerestül akarta eltaposni azt.

Az emberek egy részének szüksége van a vallásra. Én magam is keresztény vagyok, hiszek Istenben. Viszont nekem a hitem a szeretetről, egymás elfogadásáról, az ártatlanok védelméről szól. Ezek a fontosak számomra. De vannak más „keresztények” akik embertársaik ellen használják fel. Láthatjuk a jobboldal politikáját. Keresztény Európáról beszélnek, de ez nem az embertársi szeretetről szól, hanem a nem keresztények elleni gyűlölet szítását szolgálja. A másik oldalon ott vannak a muzulmánok. IA és a többi fanatikus bolond. Részemről minden vallásos fanatikus elmehet a búsba.

A legnagyobb gond ott van, hogy a vallás ismét része lett sok ország politikájának. Ismét csak vissza a középkorba. Azt láthattuk, hogy Lenin mondása elég nagy kárt is okozott, főleg, hogy nem fejtette ki bővebben, így ellenfelei a papságot is a kommunizmus ellen tudták fordítani. Én éppen ezért módosítanám, amit mondott:

„A vallásos politizálás a népek ópiuma, az emberiségnek pedig nincs szüksége drogokra!”

Ezt az utat kell követni, legalább is szerintem. A vallás maradjon a léleknél, az elesettek segítésénél. A politika pedig a materialistább dolgokkal foglalkozzon. Ennyi. A kettőt nem szabad keverni. A közel keleti helyzetet nem oldhatjuk meg mi innen. De legalább a környezetünkben normalizálódhat a helyzet. Szörnyűek a terrorcselekmények, de ne engedjük, hogy a félelem és a paranoia erőt vegyen rajtunk. Ha most mind elkezdjük a muzulmánokat gyűlölni, akkor az IA már el is érte a célját. Mert erre megy ki a játék. Káoszt okozni Európában. Mi itt Szerbiában az illegális migráció és a menekült hullám főútján vagyunk. A kormányunk pedig saját céljaira használja ki a helyzetet, a polgárok kárára.

Szép kis helyzet ugye!? A vallásháborúkat mindig is a hatalmasok érdekeiért a kisemberek vívták. Most is ez a helyzet. Ártatlan férfiak, nők, és főleg gyerekek halnak meg, mert egyes hatalmaknak érdekei ütköztek mások vallási fanatizmusával. Az egész IA-t már rég elsöpörték volna az oroszok, de a nyugatnak nem tetszik, hogy akkor hatalmas befolyást szereznének az arab világban. Nem kétlem, hogy az oroszok is megcsinálják a saját ügyleteiket, de pl. az arab tavasz a nyugat műve. Nincs senki az arab világban, aki alternatívát mutatna a fanatikus iszlámmal szemben. Szíria és Egyiptom az utolsó. De vajon meddig? Amíg a nagyhatalmak egymással civakodnak, a terroristák erősödnek. Őszintén azt várom, hogy Kína és India is beszálljon a buliba. Hátha akkor kimozdulnánk a holtpontból.

Szerény kis hazánk viszont másért is fontos. Úgy, hogy mi is tevékeny résztvevőivé válhatunk. A Balkán félszigeten újra parázslik valami. Szerbia, Albánia, Koszovó, Macedónia, talán még Bosznia és Horvátország is belekeveredhet. Nem kétlem, hogy gyorsan belekeverik a vallást is. Mert hát azzal a nép jó részét meg lehet fogni. Koszovó hadsereget állít fel, Szerbia behívózik, Macedóniában verekednek a parlamentben stb.

Most valami okosat kellene írnom a végére… De nem tudok. Én magam követem a fentebbi, módosított idézetet.

Tisztelettel,

Red Doki

Május elseje elmúlt, TITO meghalt.

Mint baloldali, politikával foglalkozó blog, meg kellett volna emlékeznünk a munka-, munkások ünnepéről. Viszont én olyan vagyok, hogy ha nincs mit ünnepelni, akkor szimpla szokásból nem ünneplek. Így a blogon sem jelent meg semmiféle „Éljen május elseje!” meg hasonló. Gyászbeszédet meg nem volt kedvem írogatni, mikor a potya szabadnapot a barátaimmal és családommal is tölthettem.

Mert hát ünnepelni nincs okunk. A munkát, a munkánk eredményeit, és a munkásokat kellene ünnepelnünk. Csak hát jórészt egyik sincs. Munka kevés van, ami van, azt nem fizetik meg. Eredménye, ha van is a munkának, a dolgozók nem igen érzik. Munkás meg nincs. Dolgozók vannak, akik robotszerűen elvégzik a rájuk bízott feladatot. A munkás tudni illik nem ilyen. A munkás büszke arra, amit csinál. Tisztességesen, becsülettel dolgozik, és örül, ha elismerik a munkáját. Mert akinek nem ismerik el a munkáját, az nem érezheti magát igazán munkásnak, csupán rabszolgának. Gondolkodjon el a kedves olvasó, hogy mikor végezte szívvel lélekkel a munkáját, mikor volt hajlandó még egy picivel többet tenni azért, hogy jobb legyen? És ugyanakkor mikor becsülték meg érte, ha valódi munkásként viselkedett? Régen, igaz? Itt a baj. A dolgozók nem kapják meg ami nekik jár, ezért ők sem viselkednek munkásként. Ez a spirál pedig lefelé vezet. Itt jön a képbe a munkások másik ismertető jele. A munkás harcol! Harcol az igazáért, harcol a becsületéért, harcol a jogaiért, amiket elődeitől örökölt. Nagyon jó példák erre németországi kollégáim. Ők az ipari forradalom idején végbement folyamatok alatt, a munkások állttal kiharcolt jogokhoz ragaszkodnak. Többször hallottam őket pont az ipari forradalommal példálózni. Úgy tartják, hogy amit elődeik kiharcoltak, azt nekik meg kell védeni. Náluk a reggeli és ebédszünet szent. Nálunk? Örülsz, ha van időd enni. Náluk a munkaidő szent. Nálunk meg a túlórázás. Náluk a munkásokat kifizetik. Nálunk…..  Sőt nálunk az a jó munkás, aki mindent háttérbe szorít a munkájáért, nyal, eltipor másokat. Az, aki pedig becsülettel dolgozik, a jogos pihenőidőt betartja, a kötelező biztonsági intézkedéseket betartja, és 8 óra után haza akar menni a családjához lúzer, munkakerülő.

Az én véleményem az, 8 órás munkaidőben az ember dolgozzon becsülettel, de ami jár az jár (ebédszünet, védőfelszerelés, emberhez méltó munkakörülmények).  Na asszem erről ennyit.

A másik dolog, amit megemlítenék, az TITO. Lehet szeretni nem szeretni, de egyet a szerbiai baloldalnak el kellene fogadni. Meghalt. Emlékezni kell rá, tanulni a hibáiból, jó ötleteit továbbvinni, de ne akarjuk „feltámasztani”. Az egyik legnagyobb bajunk, hogy még mindig a baloldal jókora része a múltban él. Ahelyett, hogy a mai világ kérdéseire adnának megfelelő, modern mégis a baloldali eszméken alapuló választ, ők a régi dogmatikus nótát fúják. Erre jó példa volt, a választások előtt az egyik közösségi portálon megjelent, a választásokat bojkottálására felszólító kép. Indoklás: mert egyik jelölt sem olyan, mint TITO és nem képviselik a JSzSzK szellemi örökségét. Bah… Erről beszélek. Új idők jöttek, új emberek kellenek. Emlékezni kell a múltra, tanulni belőle, de új házat kell építeni a régi romjain, nem a régi romokat lakhatóvá tenni.

Még egy dolog. Kitartás a szerbiai tüntetőknek. Ne hagyjátok magatokat becsapni ígérgetéssel. Amíg ez a vezető gárda van hatalmon, addig jobb nem lesz. Most ha adnak is valamit, amint a tüntetések alábbhagynak, ismét elveszik. Akkor pedig még nehezebb lesz küzdeni.

Tisztelettel: Red_Doki

u.i.: Kicsit talán szedett-vedett eme írásom, de a téma elég bosszantó számomra, mármint a dolgozó emberek magukba roskadása, önsajnálata, . Ezért nem volt türelmem jobban kifejteni gondolataimat. Bár sok beszédnek meg sok az alja.

Jó ideje nem írtam már. Nem volt mit. Pontosabban nem volt elegendő egy terjedelmesebb íráshoz. Erre a blogra pedig igyekszem nem pár soros like-vadász írásokat kirakni. Mára viszont úgy gondlom elegendő tartalom gyűlt össze. nem egy témáról az igaz, de szerintem így is jó lesz.

Mivel is kezdhetnénk egy főleg politikával foglalkozó blogon az írást, mint az elnökválasztással. Ez egy fontos dolog. Bár valóban kevesebb a jogköre, mint a kormányfőnek, de mégis ő az „Első ember!”

Ő jelképezi az országot. Mit ne mondjak, a jelenlegi nem épp a legszebb színben tüntette fel Szerbiát, és benn mindenkit. Igen, minket, magyarokat is, és igen, a baloldalt is. Sokszor hangsúlyoztam már, egy ország olyan amilyenek a polgárai. Most lehet hőbörögni, hogy de én nem vagyok olyan, mint Tomo papa. Lehet, hogy nem, de nem is tettél meg mindent annak érdekében, hogy másként álljanak a dolgok. Mindig lehet egy kicsivel többet tenni, egy kicsivel előrébb lépni.

De ez jellemző a mai szerbiai gondolkodásra. Mindenki mástól várja a javulást. Siránkozás az megy, de tenni csak kevesen tesznek. Jó példa erre az, aki sír a sorsa miatt, de pl. szavazni nem megy el. Hát kérem, ha már demokráciában élünk (igen a demokrácia ilyen is lehet), akkor használjuk már ki. Olyan vélemény is van, miszerint választásokkal nem fog semmi javulni. Hát, amíg ilyen pesszimista az ember addig nem is. Elég megnézni a legutóbbi szavazás eredményeit. A jelenleg hatalmon lévő bűnbandának csak relatív többsége van. Ha azok, akik otthon maradtak, saját sorsukon siránkozva, elmentek volna szavazni, akkor nem ezek a senkiháziak irányítanák az országot. Elhihetik nekem, a nemzeti érzelműek elmentek. Fanatikusként tudom milyenek ezek. Ergo azok maradtak otthon, akik demokratikusabbak, békésebbek, akik nem vucskóra szavaztak volna. Van egy mondás: „Demokráciában, aki nem szavaz, az a győztesre szavaz!” Akkor hát ki is választotta meg ezt a bandát? Nyitva hagyom a kérdést, tessék rajta elgondolkodni.

Az utóbbi időben sokat hallottam, hogy az ellenzék csak ígérget, de még semmit nem tett le az asztalra. Ezt főleg a vmsz-es nemzetárulók mondogatják. Viszont azt is mondják, más alkalmakkor, hogy ők azért álltak be a hatalmi sorba, mert ellenzékben nem lehet semmit elérni. Na álljunk csak meg. Itt valami paradoxon van. Hogy is várják el, hogy az ellenzék mutasson valamit, ha ők is elismerik, hogy nem lehet? Az MM alakulása óta ellenzékben van, esélyük sem volt bizonyítani. A vmsz meg mióta hatalmon van, csak visszafelé fejlődünk. Persze volt főhajtás, meg proszperitati. Na ja, csak úgy az egész magyarság fogy, és ellehetetlenül. Ez nekem olyan, mintha a vmsz dob pár aranyhalat abba a tóba, amiből a haladók épp elszivattyúzzák a vizet. A főhajtáshoz pedig idéznék a Saul fia című filmből: „Elárultad az élőket a holtakért…”

Na de mi is van az ellenzékkel? Maga az ellenzék léte is érdekes. Mert ugye egy országnak az a jó ha konstruktív ellenzéke van, aki együtt tud működni a hatalommal. Igen ám, de ehhez olyan hatalom kell, akivel együtt lehet működni. De maga az ellenzék létezésének oka is már akadályozza az együttműködést. Azért kell az ellenzék, hogy ellensúlyozza a hatalmat. Ez persze ideális esetben működőképes. De itt is meglátszik, hogy a demokrácia is egy utópia. Pont, mint minden más politikai ideológia. Mert hát ideális az lenne, hogy jobb- és balközép illetve centralista pártok alkossák a parlamentet. Így szépen el lehet düllőzni, lehet fejlődni, mert senki nem csúszik a szélsőségbe. Az egész végül is úgy működik, mintha egy nagy párt lenne, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, mindenkit meghallgatnak és ezután a legjobb ötletet támogatják. De így már meg is szűnik a hatalom és az ellenzék közötti vonal. Tehát az ideális demokrácia elérésével megszűnne az amit most demokráciának tartunk. Persze ez lehetetlen. Mindig jön valaki ki a szélsőségbe csúszik. Általában ez vagy erős jobbratolódás, vagy a gazdasági egyenlőtlenség, amire válaszul megjelenik a szélsőbal. Az ellenzék pedig sokszor nem a nép érdekeit nézi, és a „csak azért is” elv alapján ellenszegül a hatalomnak. Erre jó példa a magyar szocialisták vezetősége. Pl. Gyurcsány (függetlenül attól, hogy már nem az MSZP tagja, még példának jó). Ő ugyanis anno elutasította a kettős állampolgárságot, most meg befogadja a bevándorlókat (és a kisszámú valódi menekültet), csak azért, hogy pár jó pontot szerezzen.

Egyszóval, az ellenzék sajnos sokszor több kárt okoz mind hasznot.

Viszont most Szerbiában megmozdult valami. Az ellenzék, ha nem is egységes, de legalább a közös célért egymásmellé álltak. Ilyet már egyszer láttunk. Gyerek voltam, de én is ott voltam az utcán. Síppal, táblával. Ott mentünk a menetben. Az egész ország egy nagy tömeg volt. Akkor győztünk. remélem most is sikerül. Maga már az is előrelépés, hogy a legnagyobb ellenzéki jelöltek előrebocsátották, a második körben mind beállnak az ellenzéki jelölt mögé. A cél a fontos, legyőzni a csetnikeket és a talpnyalóikat.

Aztán ott van még a Jóreggeltvajdaság nevű szennycsatorna. Meg kell emlékeznem róluk. Szegénykék olyan hevesen próbálják védeni a pásztorukat, hogy az már röhejes. Legtöbb vádaskodásuk pont hogy a vmsz-re illik és nem az MM-re vagy az egész ellenzékre. Az meg hogy próbálják mosni a bűnösöket, és fehér ruhába öltöztetni vucskót, gyomorforgató. Emberek százezreinek keserítették meg az elmúlt negyed évszázadot, erre ezek a rohadékok védik őket. Hogy is van a Nemzeti dalban?

„Sehonnai bitang ember,
ki, most ha kell, halni nem mer!
Kinek drágább rongy élete,
mint a haza becsülete!”

Hát így van ez. Nekik fontosabb a bársonyszék, mint a nemzetük, népük.  Nem az a baj, hogy szövetkeztek a többségi nemzettel, hanem hogy melyik részével. Csak tudnám, hogy néznek tükörbe? Vajon elhiszik, amit leírtak? Még jó hogy egy részük álnéven ír, mert így nem köpik le őket az utcán. Mielőtt bármelyik zsebes, pap, vagy alkoholista képtáras rágalmazna: én sem a valódi nevem írom a cikkeim alá. De mindenki tudja, ki vagyok, a lenti név csak egy becenév, amit szeretek. De nem bujkáltam, nem bujkálok, és nem is fogok bujkálni!

Sok mindent tudnék most még írni, de ahogy elnézem ez is elég lesz. Elnézést az itt-ott erős szavakért, de oda jutottunk, hogy erős szavakra, és erős tettekre van szükség! Mindenki szavára és tettére szükség van!

Tisztelettel:

Red_Doki

u.i.: Ami még ide kívánkozik. Ma láttam egy bojkottra felszólító vörös kiáltványt. Az egyik szerbiai kommunista csoport osztotta meg. Szerintem ők a múltban élnek, és nem méltók arra, hogy a mai világban foglalkozzunk egyáltalán azzal, amit javasoltak. A bojkottal csak rontanánk a helyzetünkön. Elhatárolódok tőlük, és mindenkitől, aki bojkottot emleget.

Csak háború ne legyen

Ha ma valaki szerbiai híreket olvas, úgy érezheti, mintha visszarepült volna az időben. Ismét a háborús retorika lett a divat. Most már bebizonyosodott, amit már a kezdetektől mondunk. A jelenlegi szerb vezetés csak látszatra változott meg. Most is ugyanazok a csetnikek, mint akik régen voltak. Nem tettek le a Nagy-Szerbia tervükről. ’90 óta nem volt ilyen feszült a viszony a szomszédokkal. De sajnos ez már nem a Horvátokkal megszokott kakaskodás. Koszovóval már más a helyzet.

Nincs értelme kertelni. A szerb vezetés azt hiszi, hogy Trump-li nem figyel már Koszovóra és most majd ők jöhetnek. Egyfolytában megy a provokáció. Repkednek a fenyegetések, nacionalista jelszavak. Kérdés, hogy mire megy ki a játék. Vajon csak riogatni próbálják az albánokat? Vagy tesztelik a lakosságot, hogy mit szólnának hozzá? Pont most jön amikor a szokásos, kötelező tartalékba történő feliratkozás is zajlik (amit már most sokan kevernek a háborús mozgósítással)? Esetleg félnek, hogy az emberük elveszti az elnökválasztást, és addig akarják kirobbantani a háborút még Tomo papa a hadsereg főparancsnoka?

Sajnos nem az óvodában vagyunk, nem lehet az ügyet elbagatelizálni. A haladók vagy totál hülyék, vagy valóban háborút akarnak. Na mármost, ha hülyék az a kisebbik baj, kétlem, hogy Koszovó indítana háborút a provokációk miatt. De mi van, ha nem hülyék, és tényleg háborúzni akarnak? Az koszovóiak provokálásával arra játszanak, hátha hibáznak, és akkor ők jogalapot kovácsolhatnak a háborúra (ezt a világtörténelemben számtalanszor eljátszották már különböző népek).

Most persze sokan azt mondják, hogy ez hülyeség, túllövök a célon, rosszul látom a helyzetet. De tessék csak belegondolni, ’80-ban ki gondolta, hogy tíz évvel később már forrong majd a balkán? A viszonylagos Jugoszláv jólétben ki gondolt a háborúra? Ha akkor ez bekövetkezett, ma miért nem? Hiszen most azok vannak hatalmon, akik már végigjártak egy háborút, tudják, mit kell tenni. Ha egyszer megtették miért ne tennék meg újra? Sőt, most vajon az európai közösség kiállna-e Koszovó mellett? Meggátolnák-e a háborút? Amerika beleszólna-e? Oroszország? ISIS? Kiállna-e az Iszlám Állam a hittestvérei mellett? Vajon az UCsK egykori tagjai mellé nem állna-e oda több ezer muszlim? Tele van velük Európa, vajon mennyi fogna fegyvert? Egy világháború már kirobbant balkáni ürüggyel…

Béke van. Legalább is hivatalosan. De egy ókori mondás szerint, az optimista békében a háborúra készül… Talán nekünk is kellene. De mi lehet a helyes út egy baloldali számára? Nemet mondani a háborúra. Egy baloldali nem támogathat szélsőjobboldali háborút. Meg kell szabadulni a csetnik vezetőinktől. De ameddig ez nem lehetséges, fel kell emelni a szavunkat a háború ellen. A nép felelőssége, hogy mi történik az országban. Ha a nép beletörődik az eseményekbe, akkor ő is ugyanúgy bűnös. Eddig azon sírtál, hogy szar az ország? Hát most még szarabb lesz, ha megint, mint a birkák vágóhídra megyünk. Minden értelmes (értsd. nem nemzeti radikális) szerb, magyar, horvát, albán és a többi kisebbség és etnikum számára szar lesz. De ezek az emberek, a nép. Ők adják a többséget. Erősebbek, mint az a kicsiny tábor, aki a háború mellett áll.

Egyszer már erőt vett magán ez az ország, lerázta magáról a nacionalizmus béklyóját. Hamarosan újra eljön az idő, amikor ismét szükség lesz a nép hangjára. De most nem szabad megalkuvónak lenni. Most végérvényesen el kell távolítani a hatalom közeléből azokat, akik a ’90-es háborúért és a mostani helyzetért felelősek. Nem kell megint embereket áldoznunk a szélsőjobboldal téveszméi miatt.

Mert nem csak ők lesznek érte a felelősek… hanem mi is, ha hagyjuk…

Krivi smo mi… (Balasevity)

Tisztelettl: Red_Doki

Értekezés a reformokról I. rész                                     

Változó világban élünk. Éppen ezért nem hozható létre olyan hatalom, mely reformok nélkül fenntartható lenne. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy ez csupán azokra a hatalmakra igaz, amelyek a népük jólétének támogatói és nem zsarnoki diktatúrák, illetve nem valami szent (vagy annak mondott) cél vezeti őket, pl. vallások és az USA „szabadság mindenekfelett” hozzáállása. A továbbiakban olyan hatalmakkal fogok foglalkozni, melyek a „szent”cél helyett a felmerülő problémák hatására hajlandóak a reformokra.

Ahhoz, hogy megértsük egy eszme, egy birodalom miért hal el egy idő után, makro és mikroelemeteket kell felismernünk. Makro, mely nemzetközi kérdéseket vetnek fel, és mikro melyek az adott ország határain belüliek.  Itt, is mint a baloldal más témáiban, gondolkodásában, viselkedésében, el kell vetnünk az általánosítást. Az emberek bizonyos élethelyzetre adott reakciójuk alapján csoportokra lehet osztani. Viszont egy másik eseményre már nem mindenki ugyanúgy reagál, ezért új csoportokat lehet alkotni. Emiatt egy megmerevedett, változni képtelen hatalom szétroppan a megváltozott viszonyok között.

A változás igénye többféle lehet. Alapvetően megkülönböztetünk két féle igényt, valóst és valótlant. A valós igény lehet például egy új oktatási, gazdasági vagy álam szervezési rendszer (pl. föderalizáció igénye egy centralista berendezkedés helyett).  Valótlan igény pedig, ha olyat szeretnénk, amit egy rendszer elleni propaganda erőltet (nem feltétlen erőszakkal) ránk. Ilyen lehet pl. a fogyasztói társadalom ráerőltetése egy más értékrendet követő közösségre, vagy a politikai rendszerünk erőszakos exportja. Ez zajlott le az Arab tavasz alkalmával. Nyugati típusú demokráciát exportáltak olyan arab államokba, ahol ennek semmi hagyománya nem volt. Rosszabb helyzetet teremtve, mint ami előtte volt.

Mind valós, mind pedig valótlan igényre reagálni kell. Az a hatalom, amelyik nem reagál az igényekre, nem tud különbséget tenni valós és valótlan között, elszakad a polgároktól és bukásra van ítélve.

Viszont két fontos dolgot a vezetésnek és a polgároknak is meg kell érteni:

1. a reform legtöbbször nem azért van, mert egy rendszer rossz lenne. Csupán kezd elavulni. A reform a fejlődést jelenti (azt kell jelentenie).
2. semmit sem szabad elkapkodni. A hirtelen végrehajtott drasztikus változások soha nem vezetnek eredményre. Kontrollálhatatlanná válnak és összedöntik azt is ami jó volt.

Ebből a szempontból nézve egy rendszerváltás a lehető legrosszabb, ami történhet. Maga a rendszerváltás egy nihilista lépés. A ’90-es években Kelet-Európában lezajlott rendszerváltások esetében a „fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is”. Ahelyett, hogy reformok útján alkalmassá tették volna a hatalmat a XXI. sz. kihívásaira (ez magába foglalhatta volna az ideológia jelentős leépítését is), összedöntötték az egészet. A lényeg a folytonos, lassú, de kitartó változás.

A baloldali rendszerek nem tudtak megfelelően reagálni a valótlan igényekre (fogyasztói társadalom), sem a valósakra (pl. szabadabb mozgás, kisebb állami kontrol). A nyugatnak sikerült elhitetni a kelet európai lakossággal, hogy a kapitalizmus gyógyír mindenre. Aztán persze kiderült, hogy nem. Mikor már eloszlott a rózsaszín köd, elkezdték mindenért a régi rendszert okolni. Illetve az olcsó munkaerőt elkezdték reklámozni, előnynek tekinteni. Pedig ez nem más, mint a szegényebb országok munkásosztályának kizsákmányolása. Ahelyett, hogy próbálnák a megélhetést biztosítani, kiárusítják a munkásokat külföldi gyáraknak. Az emberek meg örülnek neki, mert legalább keresnek egy kicsit, mert a hazai kizsákmányoló privátoknál még ezt sem kapják meg.

Nem szabad dogmatikusnak lenni. Ki kell választani egy ideológiát, ez adja majd a keretet, de nem szabad vakon, gondolkodás nélkül az emberekre erőltetni valamit.

Marx tanai alapvetően jó keretet adnak. Viszont ezt a mai világunkra kell formálni. Az egyenlőséget elődeink összekeverték az egyformasággal. Ebből adódott aztán a problémák egy része. A kommunista kollektivizált gazdaság nem működik. Az emberek nem robotok. Ezt már megtanultuk. Dolgozó és dolgozó között van különbség. Mégpedig a munkája minősége. Ma már tudjuk, hogy az elvégzett munka utáni díjazás sokkal közelebb áll a baloldalhoz, mint a kollektív díjazás. Aki lusta, az a társadalom kárára van.

Nagyon fontos, hogy a vezetés soha ne szakadjon el a néptől. A baloldaliság nem azt jelenti, hogy dogmatikusan követjük Marx, Lenin vagy más alapvetően baloldali vezető tanait. Az embereket kell szolgálnunk. Meg kell kérdőjeleznünk elődein gondolatait. Valószínű, hogy egyes elméletek ma már nem állják meg a helyüket. Például Lenin vallásról alkotott nézetei. Ő a korabeli egyházat ítélte el. Valamint a történelmi tényekre alapozva általánosított. Tény hogy a középkorban az egyház valóban elnyomóként létezett, rengeteg ember esett áldozatul a vallás erőszakos terjesztésének. Lenin viszont hatalmasat hibázott. Ahelyett, hogy csupán eltávolította volna a vallást a politikától, és meghagyta volna az emberek számára a szabad vallásgyakorlást, ellenségévé tette az egyházat. Ez később erős fegyver lett a nyugat kezében.

Ha a baloldali hatalom új kérdéssel találja, szemben magát nem lehet dogmatikus. De vannak olyan kérdések, amiket nem kimondottan rendez egy ideológia. Ilyen pl. a mai világban a génmódosított élelmiszerek.

pro: rengeteg az éhező ember, akiknek az ellátását biztosítani lehetne

kontar: beláthatatlan következményekkel járhat, ha Istent akarunk játszani.

Véleményem szerint ez nem megoldás az élelmiszerválságra. Ugyanis rengeteg élelmiszer kerül a szemétbe a fejlett országokban. Pazarlásuk elképzelhetett len méreteket ölt. A gond nem az, hogy nincs ennivaló, hanem hogy rosszul van szétosztva.

"Éhínség nem azért van a földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért mert képtelenek vagyunk a gazdagok éhségét kielégíteni".-----Teréz anya

Folytatása következik.

Tisztelettel  Red_Doki