...Egy évforduló margójára...
Jött a fehér ló s rajta lovasa, mögötte sereg.
Apokalipszisnek apró szelete, virágkoszorú körötte.
Lángok fényénél hervadtak a virágok,
majd jégbe fagyott a folyónál az ifjúságuk.
Akkoriban nemzetek sora masírozott a halálba, vakok,
szemük előtt csak a nemzetük zászlaja lobogott.
Ki nem állt a sorba, fegyver nélkül nézett a hóviharba,
ki nem állhatott a sorba, szögesdrót vezette a pokolba.
Perzselt föld lett az őrület jussa,
vértől lett tengere a tengernagynak.
Újra lépdel a paripa, bár lovas nincs rajta,
De körötte újra sereg, fekete fáklyafényben,
Hol az értelem? Csak legyint vagy gyáva?
Egyszer már ezerszám hulltak a levele,
mind egy-egy könnycsepp mit sírok ittak be.
Hol az értelem ma gyáva,
ott holnap újra ifjak vére szab az őrületnek gátat!
Te hajlandó vagy megfizetni az árat?
(17.11.2019 - Magyarkanizsa)